Megbízás vagy munkaviszony?

Egy férfi és egy nő kézfogással állapodik meg.

Munkát végezni többféle foglalkoztatási formában is lehet. Ugyanazok a feladatok munkaviszonyban éppúgy elláthatók, mint megbízási vagy vállalkozási jogviszonyban. Alapvetően a felek szerződéskötési szabadsága határozza meg, hogy milyen jogviszonyt létesítenek. Az adóhatóság és a bíróság azonban keményen szankcionálja a munkaviszony „bújtatását” más jogviszony ernyője alá. Érdemes ezért áttekinteni a fő elhatárolási szempontokat.

A munkaviszony és más jogviszonyok elhatárolása olyan kérdéskör, amely régóta foglalkoztatja a jogalkalmazókat. A bírói gyakorlat az elmúlt évtizedekben egyértelműen kidolgozta az elhatárolás ismérveit. Eszerint figyelembe kell venni a felek közötti jogviszony létesítését megelőzően lefolytatott tárgyalások körülményeit is. Amennyiben a munkát végző személy saját vállalkozása nevében lép fel és a vállalkozás szerződik a feladatok elvégzésére, akkor abból nemigen származhat munkaviszony. Megvizsgálandóak továbbá a szerződés megkötésekor és a munkavégzés során tett nyilatkozatok. A munkaviszony létesítése során a munkáltatónak jól körülhatárolt tájékoztatási kötelezettsége áll fenn. Ha a felek anélkül is követik a munkaviszonyra előírt eljárásrendet, hogy formálisan munkaviszonyt létesítenek, akkor ez a jogviszony könnyen átminősíthető lesz. További fontos szempont a felek viszonyában ténylegesen megvalósuló alá- és fölérendeltség mértéke. A munkaviszony megállapításához ennek meglehetősen erősnek kell lennie. Az a körülmény, hogy a foglalkoztató bizonyos körben felügyeli és meghatározza pl. az értékesítés területét, valamint annak protokollját, nem minősül az Mt. szerinti munkáltatói utasításnak. Az a követelmény, hogy a feladatot ellátó az adott szakmai protokollt kövesse és ezt betartassa, szintén nem tartozik ebbe a körbe. Ettől tehát a jogviszony nem válik munkaviszonnyá.

Amennyiben a munka természete folytán a tevékenység nemcsak munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló más jogviszony keretében is ellátható, a felek határozzák meg munkavégzés típusát. A szerződési szabadság elvére figyelemmel a felek szabadon dönthetnek arról, hogy a munkavégzés polgári jogi vagy munkaszerződés alapján történjen.

A jogviszony megítélése tehát elsősorban nem annak névleges megjelölésétől függ, hanem sokkal inkább a felek közötti kapcsolattól, az ellenőrzés-felügyelet erősségétől és a felek nyilatkozataitól. A névlegesen polgári jogviszony munkaviszonnyá minősítését a bíróságtól kérheti a munkát végző természetes személy. Amennyiben a bíróság ezt megállapítja, akkor a jogviszony megszüntetésére is a munka törvénykönyvét kell alkalmazni, és a megszüntetés jogszerűségét is ez alapján kell elbírálni.