Milyen módokon lehet szerződést kötni?

Alapvetően a magyar jogrendszer a szerződéskötésnek három fajtáját ismeri, az írásban, a szóban és a ráutaló magatartással létrejött szerződéseket.

Ebből nyilván a legkevésbé ismert, amikor a felek egy magatartás tanúsításával kötnek szerződést, kvázi a „hallgatás, beleegyezés” alapján. Ilyen esetekben fontos, hogy a magatartást tanúsító felek akarata egyértelmű legyen.

Extrém példa: holnap reggel bemegyek a sarki boltba, beállok a pultba és elkezdek árulni. Bejön a főnök, örömmel konstatálja, hogy a munkaerőhiány ellenére idenőtt neki egy új kolléga, de nem mond semmit. Hónap végén elutalja a fizetést. (Természetesen ilyen a valóságban nem történhet meg, de fiktív jogesetben igen. )

Nem célszerű továbbá kölcsönszerződés kötését ráutaló magatartással kezdeményezni, mert véletlenül a másik fél esetleg lopásnak nézi.

A ráutaló magatartásra a legjobb példa, ha valaki egy jegyautomatából vásárol jegyet. Ott egy adásvételi szerződés jön létre a felek között, mindenféle kommunikáció nélkül.

Azt megállapíthatjuk, hogy a szerződések legtöbbször szóban és írásban jönnek létre.

Azt már a korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy miért célszerű írásba foglalni a szerződéseket, de hogyan lehet szóban megfelelő szerződést kötni?

Szóbeli szerződés, de hogyan?

Egy szó: tanúkkal. Ha szóban akarunk szerződni valakivel, arról mindig legyenek tanúk. Minél több, annál jobb. Ennek azért van relevanciája, mert a bíróságokon a tanúkat sok esetben kilóra mérik. Ez nem azt jelenti, hogy a kövér tanú a jó tanú, hanem az, hogy akinek az álláspontját minél több tanú alá tudja támasztani, az lesz nyerő pozícióban

Szóbeli szerződést sose kössünk négyszemközt.

Szóban csak egyszerű dolgokban szerződjünk. Például a korábbi cikkünkben hozott lakásfelújítás nagyon jó példa arra, hogy milyen szerződést ne kössünk szóban. Egy lakásfelújítási szerződés, ha megfelelően van megírva egy több oldalas dokumentum, amelyhez akár egy szintén több oldalas műszaki leírás is tartozik.

Amikor két évvel később a felújításból eredő perünk eljut abba a fázisba, hogy a szóbeli megállapodással összefüggésben tanúkat idéznek be, melyik tanú fog emlékezni arra, hogy hány négyzetméteres zuhanyfalban állapodtak meg a felek? Másfél vagy kettő? Általában senki nem emlékszik rá, még rosszabb, ha igen, mert biztos, hogy minden tanú mást fog mondani.

Szóbeli szerződést lehet kötni arra, hogy kölcsönadok a szomszédnak 20.000 Ft-ot jövő héten keddig. A szerződést úgy kötjük meg, hogy a harmadik szomszéd – aki lehetőleg – pártatlan tanúsítani tudja a megállapodást.

Én jogászként mindig azt mondom, hogy szóbeli szerződést csak olyan dolgokra kössön az ember, ami nem fáj neki, ha elbukja. Ha a szomszéd nem adja vissza a 20.000 Ft-ot, nem fogok pereskedni, de többet nem állok szóba egy ilyen megbízhatatlan emberrel. Tanulópénz. Több millió forint egy felújítástért azonban már túllépi a tanulópénz kategóriáját.

Mit foglaljunk még írásba?

Az már egy jó dolog, ha felek veszik a fáradtságot és a megállapodásukat írásba foglalják, mert így a kötelezettségvállalások tiszták mindkét fél részéről.

Ezen túlmenően azonban nem árt a szerződés teljesítése közben is tollat ragadni. Ennek tipikus példája részletfizetés esetén az átvételi elismervény. Jogászként a halálom, amikor a felek a készpénzeznek, mivel az utalás a legjobban bizonyítható pénzmozgás, azonban a készpénzes fizetést is lehet biztonságosan használni.

Annyi a titka, hogy az átvevő féllel alá kell íratni egy átvételi elismervényt az átvett összegről. Számtalanszor futottunk már bele olyan ügybe, ahol az ügyfél saját maga jegyzetelte egy kockás füzetbe, hogy mikor mennyit adott át és nem értette, hogy ez miért nem bizonyíték. Volt viszont olyan eset is, amikor szintúgy kockás füzetbe lettek lejegyzetelve a kifizetések, viszont minden egyes tételt az átvevő aláírt.

Elég kínos volt egy koszos kockás füzetet lobogtatva menni a bíróságra, de elfogadták, mint bizonyítékot.

Életszerűtlen jogászi elvárások

Hányszor kaptam meg, hogy életszerűtlen elvárásaim vannak. Őszintén, nekem egyáltalán nincsenek, de tudom, hogy egy perben mi kell ahhoz, hogy nyerjünk.

Senki nem szeret egyszerűnek tűnő jogi helyzetekben szerződésekkel kellemetlenkedni és bizalmatlannak látszani. Az ilyen szituációkban kérdezzük meg magunktól, hogy szeretnénk-e igényt érvényesíteni, ha esetleg átvernek bennünket? Megéri-e, hogy nincs leírva mit vállal a másik fél?

A bíróságon nem lesz elég, hogy őszintén elmondjuk, hogy mi történt, mivel a másik fél is ezt fogja tenni, csak a maga igazsága szerint.

Sokan hangoztatják, hogy „régen az adott szónak súlya volt”. Hát, lehet, most viszont már más világot élünk és ehhez sajnos alkalmazkodni kell. Ma csak okirattal, tanúkkal és szakértővel lehet bizonyítani az igazunkat a bíróságon.

Ne feledjük el, a jogászunk nem akar rosszat nekünk. A jogi képviselőnek feladata, hogy tájékoztassa az ügyfelét a sikerkilátás mértékéről. Éppen ezért, lehetőség szerint ne akkor kérjünk segítséget, amikor már baj van, hanem a megállapodások létrejötte előtt kérjünk tanácsot, hogyan lenne érdemes megkötni őket.