Vannak tehát olyan megállapodások, amelyek érvényességéhez elengedhetetlen, hogy írásba legyen foglalva. Ha az ember jognyilatkozatot tesz, akkor az valamilyen joghatás kiváltására irányul. Sok esetben az írásbeliség elengedhetetlen ahhoz, hogy a megállapodás a kívánt joghatást kiváltsa.

Példák a kötelező írásbeliségre

Gondoljunk csak arra, hogy egy ingatlan-adásvételi szerződés csak akkor lesz alkalmas arra, hogy az alapján a tulajdonjogunkat bejegyezzék, ha írásba van foglalva és egy ügyvéd ellenjegyzi.

Gazdasági társaságot szintén csak úgy lehet alapítani, ha az alapításhoz szükséges dokumentumokat írásba foglalják, ugyanis nagyon nehéz lenne egy szóban kötött társasági szerződést megküldeni a cégbíróság részére.

Vannak olyan szerződések, ahol az írásba foglalási kötelezettséget a jogszabály előírja, azonban ennek elmaradása esetén sem lesz érvénytelen a felek között létrejött megállapodás. Ilyen a munkaszerződés is. A munkaszerződés érvénytelenségére, az írásbeliség elmaradása miatt, csak a munkavállaló hivatkozhat és ő is csak a munkaviszony létrejöttétől számított 30 napig.

Van, ahol a törvény enged kivételt, ilyen például a végrendelkezés, ahol főszabály szerint elő van írva az írásbeliség, azonban szóbeli végrendeletet tehet az, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely írásbeli végrendelet tételét nem teszi lehetővé. A szóbeli végrendelet akkor érvényes, ha a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében a tanúk által értett nyelven végakaratát egész terjedelmében szóban – vagy jelnyelvet használó végrendelkező esetén jelnyelven – előadja, és egyidejűleg kijelenti, hogy szóbeli nyilatkozata az ő végrendelete.

A fenti példák pusztán pár olyan jognyilatkozat, ahol a jogszabály előírja az írásbeliséget, vagy logikusan csak írásban lehet érvényesen megtenni. Az olyan szerződéseknél, amelyek elbírálásához és a joghatás kiváltásához további hatóságok közreműködése szükséges, szinte sohasem lehet elkerülni az írásba foglalást.

Miért viszolygunk az írásba foglalástól?

Nem viszolygunk, hanem lusták vagyunk. A tipikus hozzáállás a „jól van az úgy” és a „mi baj történhet”. Amikor pedig megtörténik a baj, mindenki fel van háborodva rajta, hogy bizonyítania kell az állításait.

Általános probléma, hogy az emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy leírják a megállapodásaikat, ennek lehet oka a lustaság, a jóhiszeműség, vagy az, amikor az ember abban a hiszemben van, hogy nem járhat pórul az adott szituációban.

A jogszabályok sok mindenre megoldást adnak, de a felek közötti megállapodások részletes tartalmát nem tudják helyettesíteni.

Az alábbiakban példákon keresztül mutatom be, miért fontos az olyan szerződéseket és megállapodásokat is írásba foglalni, amikre a jogszabály nem írja elő kötelezően:

Eszter autója elromlik, elviszi egy szervizbe, ahol a szerelő azt mondja neki, hogy az autó hibás, a fékbetétek elkoptak és a szélvédő is megrepedt. A hiba kijavításának költsége 100.000 Ft. Eszter kifizeti a 100.000 Ft-ot. Az autóért másnap visszamegy, látszólag az autó jó, a szélvédő ki van cserélve. Bár munkalapot nem kap, azonban a szerelő kiállít egy számlát, melyre az van írva: autó javítás. Eszter az autót elviszi, azonban észleli, hogy a fék továbbra sem fog. Elviszi egy másik szervizbe, ahol tájékoztatják, hogy a fékbetétek nem lettek kicserélve. Mit lehet ebben az esetben tenni?

Az első és legfontosabb minden jogvita során az, hogy aki állít valamit, annak a feladata bizonyítani azt.

(Senki nem szokta szeretni, amikor ezt mondom, de sajnos ez az igazság). Mi történik, ha Eszter visszamegy a szervizbe és számon kéri a szerelőt, hogy miért nem cserélte ki a fékbetétet? Jó esetben kiderül, hogy valami félreértés van, rossz esetben viszont a szerelő széttárja a karját és azt mondja, hogy fékbetétekről szó sem volt.

Ahhoz, hogy Eszter érvényesítse az egyébként jogos követelését, neki kell bizonyítania, hogy a szerelővel a fékbetétek cseréjében is megállapodott. Ennek hiányában nem tud igényt érvényesíteni. Ha az autó leadásakor a felek nem állapodnak meg írásban, hogy mi fog elkészülni vagy rosszabb esetben az átadáskor nem írják le, hogy miért fizet az ügyfél, akkor utóbb igényt érvényesíteni rendkívül nehéz.

A fenti példában két ellentétes állítás állna egymással szemben a bíróságon és tanúk hiányában Eszter nem tudná igazolni, hogy a szerelővel miben egyeztek meg.

Másik példa amikor Kriszta úgy gondolja, hogy fel szeretné újítani a lakását, ezért megkéri a szomszéd utcában lakó Zolit, – aki tudomása szerint vállal ilyen munkákat – hogy végezze ez a felújítást. Megállapodnak abban, hogy Zoli a teljes lakás felújítását vállalja, ezért az anyag – és munkadíjra 7.000.000 Ft-ot kér. Kriszta át is adja a kért összeget, a felújítás megkezdődik, azonban a munkák nagyon lassan haladnak. Kriszta és Zoli között ellentét alakul ki, mely hatására Zoli nem jön többet dolgozni és visszaad Krisztának 1.500.000 Ft-ot. Kriszta szerint a munka negyede sem lett elvégezve. Szerződést nem írtak, hiszen Zoli a szomszéd utcában lakik, tehát nem valószínű, hogy eltűnne és jó viszonyban is voltak eddig.

Az igényérvényesítés ebben az esetben azzal fog kezdődni, hogy Krisztának fel kell szólítania Zolit a munka folytatására. Ha erre Zoli nem hajlandó, akkor polgári peres úton követelheti vissza azt az összeget, amelyért Zoli nem végzett munkát. Azt, hogy miben állapodtak meg, Krisztának kell bizonyítania. A „teljes lakás felújítás” nem jelent semmit. Ilyen esetben az utolsó szögig igazolni kell, hogy miben állapodtak meg. Megtörtént bírósági peres eljárásban, hogy egy fürdőszoba felújítás tárgyában a bíró hiányolta, hogy a szerződés nem tartalmazta a telepített zuhanyzó alatti szigetelést, így álláspontja szerint ez nem képezhette a követelés tárgyát. Másik perben a beépített tégla márkáját tette vitássá az ellenérdekű fél.

A fenti példában ahhoz, hogy Kriszta a követelését alátámassza, szakértőt kell kirendelni, mivel az, hogy a felújítás milyen készültségi fokban van, ezért mennyi jár vissza a kifizetett összegből, szakkérdésnek minősül. A szakértőnek viszont tudnia kell, hogy mihez képest kell vizsgálnia a készültségi fokot.

Álláspontom szerint a fenti példában Krisztának elég kevés esélye lenne az igényérvényesítésre.

Amennyiben érdekli Önöket az írásbeliség hiányának buktatói, következő cikkünkben tovább boncolgatjuk az írásbeliség lényeges kérdéseit.