Tapasztalatunk szerint a legveszélyeztetettebb réteget a gépjárművezetők képezik, ezért cikkünkben az őket érintő kérdéseket, – mint fekete bér és az ún. km díj – tárgyaljuk jogvita esetén. 

A gépjárművezetőket érintő munkajogi sajátosságok iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk a nemsokára megjelenő DAS Tájékoztatót, melyben egy sokkal átfogóbb cikket fogunk közzétenni.

Feketén – Fehéren

Amíg egy munkaviszonyban a felek között nincsen vita, rendben mennek a dolgok, addig bármilyen konstrukció működőképes lehet, a munkáltató munkaerőhöz, a munkavállaló pénzhez jut. A probléma akkor kezdődik, amikor valamelyik fél már nem akarja fenntartani a jó kapcsolatot, a munkavállaló váltani akar, vagy a munkáltató anyagi helyzete rosszabbra fordul. Tapasztalatunk szerint az erőfölényben levő munkaadók minden lehetséges eszközt megragadnak a költségcsökkentés érdekében. Kézenfekvő megoldás sajnos a munkabér visszatartása, és ekkor már nem lényegtelen, hogy a felek milyen módon állapodtak meg a munkabérben.

A "fehéren" szerzett jövedelem az, amit a munkaszerződésben meghatároznak, ami munkabérként kerül bérszámfejtésre, és abból a közterhek is levonására kerülnek. Az ilyen munkabér-igény bíróság előtt maradéktalanul érvényesíthető. Ha a munkavállaló nem járult hozzá, hogy munkabéréből a cég közvetlenül is levonhasson, akkor a sikeres igényérvényesítésre nagy esély van.

Az első nagy probléma, amivel a munkavállaló találkozik az, hogy a munkabért bejelentve, vagy "feketén" kérje. Sajnos hazánk sajtossága, hogy a tényleges (a munkáltató által kifizetett) munkabér több mint 80%-a (!) jut valójában adóként az államnak, ha az adózott jövedelemből még a vásárlásakor levonásra kerülő ÁFA-t is figyelembe vesszük. Ezért koránt sem ritka dolog, hogy sokan döntenek a fekete bér mellett. Sajnos ilyenkor a ki nem fizetett munkabért nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, mivel szinte lehetetlen bizonyítani a valós összeget. Általában a munkaszerződésben kis fizetésben állapodnak meg a felek, valójában pedig a megtett távolság alapján számítják ki azt, és kézpénzben történik a kifizetés. Amennyiben a nem bejelentett jövedelmet nem kapja meg a munkavállaló, csak a munkaszerződésben szereplő sokkal alacsonyabb összeget lehetséges követelni a munkáltatótól. Társaságunk történetében előfordult már, hogy ezek ellenére sikerült peren kívül megszereznünk az ügyfelünket megillető összeget, erre a D.A.S. tájékoztatóban bővebben kitérünk majd.

Szürke kategóriának számít az, az általában nagyobb cégeknél előforduló módszer, amikor a km díjat különféle prémium juttatások keretében folyósítják. Nagyobb cégeknél erre azért van szükség, mert a legtöbb pénz tiszta úton kerül hozzájuk, ezért azt csak könyvelve tudják kifizetni. Ilyenkor a munkaszerződést például minimálbérrel kötik meg, a havi bérelszámoló lapokon pedig ezen felül üzemanyag megtakarításként, vagy egyéb címen nagyobb összegeket tűntetnek fel és ezt folyósítják a munkavállalónak. Az összes jövedelem adja a km alapú valós munkabért. Ebben az esetben lehetőség van az elmarad munkabér követelésére. Ha a havi összes juttatás és a km díj hányadosa a munkavállaló által megtett km-nek felel meg, akkor elviekben bizonyítható, hogy a valós munkabér megtett km-en alapul. Például, ha az összes juttattatás összege 240.000 Ft, az állítólagos km díj 24 Ft/Km, és a havi megtett km 10.000 Km, akkor életszerű az a feltételezés, hogy a munkavállaló nem a szerződésben kikötött bérért dolgozik, hanem a megtett km alapján sokkalta többért. Jogi szempontból, ha sikerül bizonyítani ezt, akkor a munkaszerződés színlelt szerződésnek minősül, ami semmis, a bíróságnak azt a (szóban kötött) szerződést kell figyelembe vennie, amit az írott munkaszerződés úgymond leplezni szándékozott. A szóban kötött tényleges szerződésben a munkabért a felek a megtett távolság alapján határozták meg, ezért azt kell megfizetnie a munkáltatónak. Az ilyen "szürke" bérek bíróság előtti érvényesítése minden esetben attól függ, hogy mennyi bizonyíték áll rendelkezésre a valós helyzetről. Érdemes előre felkészülni az esetleges vitákra.

 Kilométer díj, avagy a nem létező tényező

Az áruszállítással foglalkozó cégeknél bevett gyakorlat a gépjárművezetők munkabérének megtett km-en alapuló megállapítása. Az előző részben is érintettük a témát, mivel a fekete illetve szürke munkabérek alapja általában a km díj. Ennek az az oka, hogy a fejlett világban mindenhol tiltott a gépjárművezetők (jogszabályi megnevezéssel: utazó munkavállalók) megtett távolság alapján való fizetése. Nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyen munkabérben részesülők túlhajtják magukat, nem tartják be a pihenőidőket, a sebességkorlátozásokat, ezért sokkal gyakrabban részesei közúti balesetnek.

Hazánkban a Munka törvénykönyve (Mt) mellett a közlekedésről szóló törvény (1988 évi I. tv) és Európai Uniós rendeletek, valamint nemzetközi egyezmények tartalmazzák a gépjárművezetőket érintő szabályokat. Egy uniós rendelet tiltja meg az "utazó munkavállalókra" megtett távolság függvényében számított munkabér alkalmazását. Abban a nem várt esetben, ha az Országos Munkavédelmi Felügyelet észlelné ezt, akkor a cégnek nagyon komoly pénzbírsággal kellene számolnia. Megjegyzendő, hogy a felügyeletnek olyan írásos bizonyítékot kellene találnia, amelyből a szabály megsértése egyértelműen megállapítható, tanúvallomások nem elegendőek.

Ha munkaügyi bíróságon olyan ítélet születik, amelyben megállapításra kerül a km díj, akkor bírságra szintén számítani lehet. Egy ilyen ítélet birtokában a cégnek számolnia kell azzal is, hogy munkavállalóinak tucatjai kezdeményeznek pert ellene. Ezért az ilyen jogvitákban – megfelelően bizonyított tények esetén- a legritkábban kerül sor bírósági eljárásra, a cégek nyitottak az ügy békés rendezésére. Sajnos azt is le kell szögezni azonban, hogy amennyiben a bíróság megállapítja, hogy a valós munkabér km alapján járt, akkor az adóhatóság vizsgálatot kezdeményezhet a munkavállaló ellen is. Bár a munkaszerződésben rögzített munkabér után rendes jövedelemadó kerül levonásra, de az ezen felül folyósított összegek általában adómentes juttatásként kerülnek bérszámfejtésre. A munkavállaló teljes munkabére után tehát nem fizette be az összes adót, amit az adóhatóságnak öt évre visszamenőleg lehetősége van behajtani.