Először tekintsük át, hogy milyen módon és feltételek alapján jogosult valaki munkavállalóként a gyermek után járó pótszabadságra.
A Munka Törvénykönyvének 118.§-a alapján, a munkavállalót a 16 évnél fiatalabb gyermeke után pótszabadság illeti meg. Ennek mértéke a gyermekek számától függ. Ezek szerint egy gyermek után 2 nap, két gyermek után 4 nap, míg kettőnél több gyermek után összesen 7 nap pótszabadság illeti meg a munkavállalót. Ha a gyermek fogyatékos, akkor 2 nappal több pótszabadság illeti meg az érintett munkavállalót.
E pótszabadság első ízben a gyermek születésének évében illeti meg a munkavállalót, míg utolsó alkalommal abban az évben vehető igénybe, amikor a gyermek a 16. életévét betölti. Ezekről a tényekről külön kell a munkáltató számára – írásban – nyilatkozni.
Felmerül azonban a kérdés, hogy megilleti-e ez a pótszabadság azt a szülőt, aki esetleg nem él egy fedél alatt a gyermekével?
A fenti kérdésre a választ szintén a Munka Törvénykönyve adja meg. A kérdésnek megválaszolásához az a döntő, hogy a munkajogi szabályok értelmezése szempontjából ki minősül gyermeknek?
A 294.§-ban foglalt rendelkezések alapján, a törvény gyermeknek tekinti a családok támogatására vonatkozó szabályok szerinti saját háztartásában nevelt vagy gondozott gyermeket.
Mindebből tehát az következik, hogy amennyiben a gyermek, akire tekintettel a pótszabadságot igényli a munkavállaló, nem a munkavállaló háztartásában él, sajnos nem jogosítja fel a pótszabadság igénybevételére a különélő szülőt. Ugyanakkor, ha a gyermek a szüleivel egy háztartásban él, akkor mindkét szülő jogosult az érintett gyermek után a pótszabadságot igénybe venni.
Reméljük, hogy a jelen cikkel is hasznos információval lehettünk Olvasóink számára.