Rendőri igazoltatás – hol vannak a határok?

Rendőr behajol egy autóba és a fiatal sofőr jogosítványát és forgalmiját vizsgálja.

A közbiztonság kérdése örökzöld társalgási téma, és nemcsak a hétköznapokban, hanem a rendészeti- és jogtudományi életben is számtalan aspektusból tárgyalható. A mind nagyobb sajtófigyelemmel kísért erőszakos megnyilvánulások szerte a világban nyugtalanító részévé váltak a mindennapoknak. A rend őreire mindannyian számítunk, munkájuk nélkülözhetetlen a személyes biztonságérzet megőrzéséhez. Előfordulhat, hogy a törvény őrei is törvénytelenül járnak el, ezért az is nagyon fontos, hogy időről-időre felelevenítsük a jogszabályi kereteket.

A rendőrök egyik leggyakoribb intézkedési formája az igazoltatás. A rendőrségi törvény értelmében a rendőr a feladata ellátása során igazoltathatja azt, akinek a személyazonosságát valamely okból meg kell állapítania. Ennek természetesen az igazoltatott személy köteles eleget tenni. Gyakori kérdés, hogy vajon ilyenkor minden nálunk lévő iratot kötelesek vagyunk-e átadni a rendőrnek? A törvény értelmében nem, mivel a személyazonosságot – a személyi igazolványon túl – minden olyan hatósági igazolvány igazolja, amely tartalmazza a személyazonosításhoz szükséges adatokat. Az igazoltatott pedig kizárólag ezen okmányok egyikének – tehát nem az összesnek – a bemutatására kötelezhető (pl. útlevél, kártya formátumú vezetői engedély stb.).

Szintén rendszerint felmerülő kérdés, hogy ha nincs nálunk megfelelő irat, akkor vajon azonnal fizikai kényszer és bilincs jár? Nos, ilyet csakis akkor alkalmazhat a rendőr, ha az igazoltatott személy ki akarja vonni magát az intézkedés alól. Egyébként el kell kísérnünk a rendőrkapitányságra, ahol csakis addig tarthatnak benn, amíg a személyazonosság megállapítására sor nem került. Törvénysértő az indokolatlanul hosszú várakoztatás, továbbá az is, ha oktalanul további intézkedésekre kerül sor, pl. alkohol szondára, vérvételre.

A feleslegesen alkalmazott testi kényszer, a bilincs, a megalázó bánásmód, a személyi szabadságnak indokolatlanul  hosszú megvonása és az alaptalan további intézkedések az egyén alapjogait, egyszersmind személyiségi jogait sérthetik, úgy mint az emberi méltóság, személyes szabadság. Ezek megsértése azonban a formálódó új – erősen vitatható – bírói gyakorlat értelmében csak akkor alapoz meg sérelemdíjat, ha az elszenvedett hátrány kellően jelentős. Sajnos a kellemetlen, megalázó érzés nem feltétlenül áll arányban a kimutatható sérülésekkel. Sajnos úgy tűnik, afelé halad az ítélkezési gyakorlat, hogy a kismérvű, rövid időn belüli múlékony testi sérülések, kevésbé durva szóhasználat miatt senki nem fog sérelemdíjat kapni a jogsértő féltől, még ha bizonyítani is tudná ezek megvalósulását.