Kiből lesz az édesapa?

Egy apuka könyökölve fekszik és a kisbabája hasát csiklandozza.

Sokakban felmerül a kérdés, kit is tekint a jog az újszülött gyermek édesapjának. Az édesanya személye rendszerint egyértelmű, de a mai bonyolult kapcsolatokat tekintve az édesapák kérdése már némileg összetettebb. A jogi - oly sok terület mellett - ez is szabályozza. 

A törvény értelmében apai jogállás négyféleképpen keletkezhet:

  • házassági kötelékkel,
  • élettársak esetén ún. emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárással (ilyen például a lombikbébi program),
  • apai elismerő nyilatkozattal, vagy
  • bírósági határozattal.

Nézzük át az ezekre irányadó főbb szabályokat:

Egy gyermek apjának főszabály szerint azt a férfit kell tekinteni, akivel az anya a gyermek fogamzási idejének kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állt. A fogamzási idő – legalábbis a törvény szerint – a gyermek születésének napjától visszafelé számított 182. és 300. nap között eltelt idő. Ez azonban csak egy feltevés, bizonyítani lehet, ha a fogamzás ez előtt vagy ez után történt.

Abban az esetben, ha az apa személyét házasság fennállása alapján nem lehet eldönteni, a gyermek apjának azt a férfit kell tekinteni, aki az anyával – élettársi kapcsolat fennállása alatt – emberi reprodukciós eljárásában vett részt és a gyermek megszületése ennek az eljárásnak az eredménye.

Ha az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt nem állt házassági kötelékben, és apasági vélelmet keletkeztető reprodukciós eljárásban sem vett részt, vagy ha az apaság vélelme megdőlt, a gyermek apjának azt a férfit kell tekinti, aki a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a magáénak ismerte el.

Abban az esetben pedig, ha a gyermek apjának személyét egyik fent részletezett megoldással sem lehet meghatározni, annak megállapítására bírósági úton kerülhet sor. A bíróság a gyermek apjává azt a férfit fogja nyilvánítani, aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan feltehető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik.

A törvény tehát részletes szabályokat állapít meg arra is, hogy kit kell egy gyermek apjának tekinteni. Jó azonban, ha tudjuk, hogy ezek a szabályok rendszerint „csak” vélelmek, vagyis törvényi feltevések. Ezeket pedig meghatározott szabályok betartása mellett meg lehet dönteni. Vagyis ha valaki a fentiekkel nem ért egyet, lehetősége van igaza bizonyítására.