Veszélyes sportok, veszélyes helyzetek – II. rész

Két jégkorong védő ellöki a kapu felé támadó játékost.

Előző cikkünkben azzal foglalkoztunk, hogy mely esetekben alkalmazható a Polgári Törvénykönyv szerinti veszélyes üzemi felelősség, melyek lehetnek azok a fokozott veszéllyel járó tevékenységek, amelyek végzése esetén az üzembentartónak a szigorúbb felelősségi alakzattal kell számolnia. E cikkben pedig a szabályozás részleteit mutatjuk be, ezek adják ugyanis az alkalmazás sarokpontjait.

Alapvető, hogy aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Ez alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik.

Tekintettel arra, hogy nincs egy taxatív felsorolás azon tevékenységek vonatkozásában, amelyek fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősülnek, a veszélyes üzemek üzemeltetőinek meghatározása sem mindig egyértelmű. Ennek tisztázására a törvény meghatározza, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának az minősül, akinek érdekében a veszélyes üzem működik. Az előző cikkben említett közlekedési szituációkban ez ritkán vitás, ugyanis a gépjármű, tömegközlekedési eszköz üzemeltetője meghatározható; sporttevékenység esetén ez általában vagy a sportcsarnok üzemeltetője vagy a csapat mögött álló szövetség vagy egyesület. Ha több üzembentartó van, őket közös károkozónak kell tekinteni és együtt felelnek a károk megtérítéséért. Az üzembentartók pedig semmilyen jogi formulával, szerződéssel, tájékoztatással sem zárhatják ki felelősségüket a személyi károkért, melyet a tevékenység folytatásával okoztak; az ilyen kizárás ugyanis semmis. Fontos tudni továbbá, hogy az ilyen kárigények 3 éven belül érvényesíthetőek, ha tehát nincs egyezség a felek között, úgy pert kell indítani az igény érvényesítésére e határidőn belül.

A kártérítési jog alapjaiból következik, hogy az üzenbentartó minden, a tevékenységével összefüggésben okozott kárt köteles megtéríteni. Kivételt képeznek azonban azok a károk, melyek a károsult felróható magatartásából származnak. Ha tehát károsult félként mi sem úgy járunk el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, úgy a kárnak az ebből eredő részét nem köteles megtéríteni az üzembentartó. Tehát kármegosztásra adhat alapot, ha például gyalogosként mi is KRESZ szabályt sértünk vagy nem álló járműről szállunk le, stb.

A törvény azt, az egyébként gyakori esetet is rendezi, amikor úgy keletkezik kár, hogy több veszélyes üzem találkozik. Leggyakoribb ilyen esetek például a vadkáros balesetek (pont ezek szabályait azonban az új vadászati törvény megszigorította). Az alapszabályok azonban az alábbiak:

Ha veszélyes üzemek egymásnak okoznak kárt, az üzembentartók felróhatóságuk arányában kötelesek a másiknak okozott kárt megtéríteni. Ha nem az üzembentartó a tényleges károkozó, az üzembentartó a kár megtérítésére a tényleges károkozó magatartásának felróhatósága alapján köteles. Annak a személynek a magatartása minősül jogilag felróhatónak, aki nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható – például vezetés közben szabályt sért vagy akár vezetéstechnikai hibát vét.

Ha egyik fél magatartása sem felróható (tehát mindenki az általános elvárhatósági mérce szerint jár el), a kárt az köteles megtéríteni, akinek fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében a kár bekövetkezéséhez vezető rendellenesség merült fel. Hogy mi minősül rendellenességnek, az szintén a bírói mérlegelés körébe tartozik; de ez lehet például a vadásztársaság részéről az etetők rossz, alkalmatlan helyre kihelyezése vagy a nem körültekintő vadásztatás. Természetesen ennek körülményeit is bizonyítani kell. Ha rendellenesség nem állapítható meg, mindkét fél viseli a saját kárát.

Fentiek tehát a fokozott veszéllyel járó tevékenység miatti károk esetén alkalmazandó, általános kártérítési elveket kiegészítő szabályok. A károkozásoknál alkalmazhatóságukat mindig érdemes megvizsgálni, a bizonyítás ugyanis jóval könnyebb a károsulti oldalon, ha valamely tevékenység veszélyes üzemnek minősül. Vitás esetben erről a bíróság dönt.