Polgári ügyekben néha maguk a jogi képviselők is hajlamosak figyelmen kívül hagyni a kiskorú tanúk vallomásának perbeli bizonyító erejét, nemhogy a jogban kevéssé járatos peres felek. Érdekes módon mintha a többség – bár erre irányuló reprezentatív felmérés nem ismeretes – csak a nagykorú személyeket tudja lehetséges tanúként azonosítani, őket azonban még akkor is, ha esetleg nem is látták a történteket, bár jelen voltak a helyszínen. Pedig a hatályos perrendtartási szabályok egyáltalán nem zárják ki a kiskorú tanúk meghallgatásának lehetőségét a polgári bíróság előtti eljárásban, hovatovább még a 14. életévét be nem töltött személyek meghallgatására is van törvényes mód, ha vallomásuk pótolhatatlan. A kiskorúakra különleges szabályok vonatkoznak, de a bíróság náluk is mérlegeli vallomásuk helyességét, hihetőségét.

Mivel ilyenformán bárki tanú lehet, aki a bizonyítani kívánt tényekről tudomással bír, a törvény részletesebben sorolja fel, hogy kik nem lehetnek tanúk, illetve kik tagadhatják meg választásuk szerint a tanúskodást. Nagyon fontos, hogy akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes vallomás nem várható, tanúként kihallgatni nem lehet. Azt sem, akit valamilyen titoktartási kötelezettség terhel, és alóla nem kapott felmentést. A polgári eljárásban sem köteles senki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolni, nem muszáj kiadni az üzleti titkot és az újságírói forrást sem.

A tanú nyilatkozata gyakran bizonyul perdöntőnek, éppen ezért tilos jobb tudomás ellenére valótlant állítani, a valós tényeket elhallgatni. A hamis tanúzás bűncselekmény. Nem akadálya a tanúzásnak egyébként az sem, ha a tanú a peres felek valamelyikével perben, haragban vagy rokonságban áll. Ilyen esetben azonban a bíróság eldöntheti, hogy milyen jelentőséget, súlyt tulajdonít a tőlük származó, feltehetően elfogult nyilatkozatnak.