Tévhit: Az ügyvéd jogi személy

Nos nem az ügyvéd nem jogi személy!

Egyik jogvégzett ember sem jogi személy. Ugyanis a jogi személy nem ember, sőt nem is élőlény. A jogi személyek a jogrendszer által megkonstruált, valójában, fizikálisan nem létező személyek. Nem olyan létező személy, mint mi emberek, akik „természetes személyek” vagyunk, hanem egy jogalanyisággal, jogképességgel felruházott konstrukció, egy társaság. Jogi személyek a gazdasági társaságok (cégek, mint pl. a Kft., Bt. Zrt.) valamint az alapítványok, egyesületek. De lehetnek állami intézmények, köztestületek is. Jogi személy a bankunk, biztosítónk, munkáltatónk, a kedvenc márkáink, focicsapatunk és a helyi csehó is.

Ügyvédekről szóló cikkünket az alábbi linken olvashatja.

Tévhit: Jogi személy csak elméletben létezik

A jogi személy jogképes, jogai és kötelezettségei lehetnek. A jogi személy személyhez fűződő jogaira a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, kivéve, ha a védelem jellegénél fogva csupán az embert illetheti meg. (pl. kegyeleti jog) Tehát még személyiségi joga, jóhírneve is lehet a jogi személynek. A jogi személy perelhető, lehet saját vagyona, és tagjain, döntéshozó szervén keresztül döntéseket hozhat, befektethet, kockáztathat.

Tévhit: A jogászok annyira bonyolítják a dolgokat, hogy ki kell találniuk ilyeneket

Miért alkotta meg a jogrendszer a valójában nem is létező jogi személyeket? Nos azért, mert a társadalomban már működtek közösségek, társulások, amelyeknek jogi keretet kellett adni. Az emberek felismerték, hogy közösen könnyebben tudnak igényt érvényesíteni, kereskedni, kockázatot viselni, vállalkozni stb. A tyúk vagy a tojás példáján: előbb működtek a társadalomban jogi személyek, mint hogy a jogászok szabályokat írtak volna a működésükre. Hogy miért kellett a cégek működését szabályozni… azt hiszem ez költői kérdés.

Tévhit: A jogi személy modern konstrukció

A jogi személyek világa nem újkeletű, többezer éves múltra nyúlik vissza, hiszen már a római jogban is voltak jogi személyek (pl. köztestületek, kereskedőházak). De akár középiskolai tanulmányainkból gondolhatunk csak a középkori céhekre, kamarákra, biztosítókra, kereskedelmi társaságokra, tőzsdékre, bankokra, állami hivatalokra.

A jogi személyek megjelenése kvázi egyidős a civilizált társadalmak írott jogrendszereivel, de nem volna meglepő, ha már szokásjogi alapon is működtek volna.

Tévhit: A jogi személyekkel csak a jogászok találkoznak, és ők is papíron

Úton útfélen jogi személyekbe botlunk, amikor vásárolunk, fizetünk, banki műveleteket hajtunk végre, biztosítás kötünk, ügyet intézünk a hivatalokban. Jogi személyeket reklámoznak, azok termékeit fogyasztjuk, velük utazunk, és jó eséllyel a fizetésünket is egy jogi személytől kapjuk.

Tévhit: Nem sok hatással van ránk, hogy léteznek

Lehet, hogy valaki furcsállja, hogy jogi személyként jogképesnek tekintünk egy valójában fizikálisan nem létező személyt, de gondoljunk csak bele, mi lenne, ha nem lennének jogi személyek? Például, ha a légitársaság törölné a járatunkat, vagy a bankunk kárt okozna nekünk, és nem lenne kitől kártérítést kérni, csak az adott ügyintézőtől, aki velünk foglalkozott. És nem is lenne más, aki helytállna a minket ért károkért, perelhetnénk egy olyan magánszemélyt, aki lehet, hogy élete végégi sem tudná megfizetni a kárunkat. Vagy gondoljunk bele, ha munkavállalóként gondatlanul kárt okoznánk valakinek, nem lenne, aki helytálljon értünk.

Tévhit: a jogi személy és a gazdasági társaság ugyanaz

Mi a különbség a jogi személyek és a gazdasági társaságok között?

„Nem minden rovar bogár…” Tehát nem minden jogi személy gazdasági társaság, de minden gazdasági társaság jogi személy. A gazdasági társaság tehát a jogi személyek egy csoportja.

A gazdasági társaságok olyan jogi személyek, amelyek üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására alakulnak.  Ezen társaságokat a tagok vagyoni hozzájárulásával hozzák létre, és a tagok a nyereségből közösen részesednek, és a veszteséget közösen viselik.

A gazdasági társaságokról cikksorozatunkban ismertetjük a legfontosabb tudnivalókat, Mi-micsoda címmel.