A köznyelvben kaláka munkaként megjelenő fogalom általában családi vagy baráti kötelék alapján végzett ingyenes, szívességi munka, nem folyamatos munkavégzés, hanem alkalmi, egyszeri segítség. Vidéken a mai napig működő formája, amikor a szomszéd segít kifesteni házat, következő évben pedig a másik fél nyújt segítséget a kerítés felújításában. Ebben az esetben általában eszébe sem jut a szomszédoknak, hogy esetleg bárkit bejelentsenek a hatóságokhoz, hiszen a munka szívességi. Ilyen esetben általában nem is tekintenek rá munkaviszonyként, hiszen nincsen meg a munkáltató – munkavállaló közötti felállás.

Ingyenmunka: van-e jogi szabályozás?

Alapvetően azt kell mondani, hogy nincsen.

A családi, baráti köteléken alapuló munkát, nem szabályozza a törvény, mivel azt nem tekinti munkaviszonynak.

A Foglalkoztatás-felügyeleti Hatóság (régi nevén: Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség) több alkalommal tett közzé hírlevelében tájékoztatást arról, hogy miként lehet elhatárolni a munkaviszonyt és szívességi munkavégzést.

Ha tehát a Hatóság ellenőrzést tart, akkor nem lesz probléma abból, hogy a szívességi munkát végző személyek nincsenek bejelentve és nem történt meg a munkaviszony fennállása során elengedhetetlen dokumentáció elkészítése.

Mik a szívességi munka ismérvei?

Fontos tudni, hogy amennyiben munkaügyi ellenőrzést kap egy vállalkozás, akkor a Hatóság vizsgálja azt, hogy az egyes munkavállalók milyen minőségükben végeznek munkát.

Ennek során nem lesz elegendő az, hogy mindkét fél megegyező nyilatkozatot tesz a munka szívességi jellegéről.

A szívességi munkák alapvető jellemzői az alábbiak:

1. Az első és legfontosabb, hogy ellenérték nélkül történik a munkavégzés. A törvény szerint az ellenérték a foglalkoztatásra irányuló jogviszony megállapíthatósága szempontjából minden olyan pénzbeli és természetbeli juttatás, amelyet a foglalkoztatásra tekintettel nyújtottak, vagy amelyben megállapodtak. Ezzel összefüggésben fontos kiemelni, hogy nemcsak pénzbeli juttatásról beszélünk, amikor ellenértéket állapítunk meg. Ha tehát a munkavállaló például szállást és ellátást kap a végzett munkáért, akkor már nem szívességi munkavégzésről beszélünk, hanem egy munkaviszonyról. Ilyen esetben az ellenérték, annak a szállásnak és ellátásnak a pénzbeli értéke, amelyet a munkáltató a munka ellentételezéseként nyújt a munkavállalójának. Az ellenérték-nélküliséget mindig a munkáltatónak kell bizonyítania.
2. Az ellenőrzés során vizsgálat alá kerülhet a felek közötti viszony. Nem valószínű ugyanis, hogy egy munkáltatótól teljesen független személy, pusztán unalmában ingyenesen munkát végezzen valakinek. Az ellenőrzés során Hatóságnak joga van felderíteni a felek közötti kapcsolatot, legyen az családi vagy baráti.
3. Figyelembe veszik az ellátandó feladat folyamatosságát, ismétlődő jellegét. Életszerűtlen ugyanis, hogy valaki teljes munkaidőben ingyen dolgozzon valakinek, míg ha csak néhanapján, alkalmi jelleggel besegít, az nagyobb valószínűséggel lehet szívességi munkavégzés.
4. Fontos a felek közötti jogviszony jellege is. Ilyen például, ha a felek nem állapítanak meg konkrét munkakört vagy ha a felek között nem jön létre a munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség. Tehát például nem a munkáltató szabja meg a pihenőidő idejét és mértékét, a munkavégzés hossza rugalmas és a munkáltatói szerepkörben lévő személy nem kötelezheti semmire a szívességet nyújtó felet. A fenti példából kiindulva, ahol a szomszéd átjön festeni, a szívességet kérő fél nem valószínű, hogy megszabja szomszédjának, hogy mikor fogyaszthatja el az ebédjét, sem pedig azt, hogy mikor mehet haza.

A Hatóság által közzétett hírlevél példának a mezőgazdasági munkákat említi, a családi házak építésénél végzett segédmunkákat, valamint a családi vállalkozás keretében folytatott kereskedelmi tevékenységet.

Ingyenmunka – mi történik, ha nem felelünk meg kritériumoknak?

A Hatóság nem véletlenül vizsgálódik és nem véletlenül nem elégszik meg azzal, hogy a felek egyezően nyilatkoznak. Sok esetben ugyanis burkolt adócsalás történik, szívességi munkavégzésnek álcázva. Ilyen esetben általában szó sincs ellenérték nélküli munkavégzésről, csak a felek feketén, az adók elkerülése céljából próbálják a szívességi munka látszatát kelteni.

Ebben az esetben a Hatóságnak joga van arra, hogy a felek közötti jogviszonyt meghatározza és adott esetben kijelentheti, hogy a felek között valójában munkaviszony áll fenn. Ebben az esetben a felek nem fognak jól járni, hiszen ez bejelentés nélküli munkavégzésnek fog minősülni, melyet a törvény büntetni rendel.

Ilyenkor az összes jogkövetkezménnyel számolni lehet, melyet erre az esetre a törvény előirányoz. A hátrányos jogkövetkezmények ebben az esetben nemcsak a munkáltatót sújtják, hanem a munkavállalót is, ugyanis ha az ellenértéket úgy fogadta el a munkáltatótól, hogy utána nem tett eleget az adófizetési kötelezettségének, akkor a költségvetési csalást a munkavállaló is elköveti.

Sokan próbálnak úgy kibúvót keresni, hogy ingyenes megbízási szerződést kötnek a munkavállalóval, melyről a Polgári Törvénykönyv rendelkezik. A Hatóságnak azonban ebben az esetben is lehetősége van arra, hogy amennyiben a felek közötti jogviszony nem megbízási jellegű, akkor munkaviszonnyá nyilvánítsa a megbízási jogviszonyt.

Jelen cikkünkkel senkit nem szeretnénk attól eltántorítani, hogy szívességi alapon segítsen a hozzá közel állóknak, csak fel szeretnénk hívni a figyelmet, hogy amennyiben az adóelkerülés lenne a cél, úgy nem feltétlenül jó megoldás szívességi munkaként, vagy szívességi megbízásként beállítani a felek közötti jogviszonyt.

Jó hír viszont azoknak, akik tényleg szívességi munkát végeznek, hogy ennek semmilyen adminisztratív terhe nincsen, így ha tényleg csak a segítség a cél, akkor bármilyen bejelentés nélkül munkához lehet látni.

Munka balesettel kapcsolatban itt írtunk részletesebben.