Távmunkavégzés esetén egy törvényileg szabályozott atipikus alkalmazási formáról van szó. Így ezt a feleknek már a munkaszerződésben vagy annak módosításában ki kell kötnie. A távmunkavégzés jellegzetessége, hogy a munkavállaló rendszeresen távolról, nem a munkáltató székhelyén dolgozik. Munkája eredményét pedig számítástechnikai eszközön továbbítja. Amennyiben a felek másként nem állapodnak meg, a távmunkavégzés kötetlen munkaidővel jár. Így a munkavállaló maga osztja be a munkaidejét, és a munkaidőnyilvántartás sem a hagyományos módon zajlik.
Ezzel szemben a home office a munkáltató által egyoldalúan is elrendelheti évi 44 munkanap erejéig. Ezen felül pedig ugyancsak a felek megállapodása alapján. A home office ugyanis nem más, mint átmeneti időre a munkaszerződéstől eltérő helyen, így legtöbb esetben a munkavállaló otthonában történő foglalkoztatás. Ez a munkaidő beosztásának általános szabályait nem változtatja meg, így a munkaidőnyilvántartásra változatlanul szükség van.
Bármelyik formában is történik a munkavégzés, az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása továbbra is a munkáltató felelőssége. Komoly jogviták származhatnak az otthoni munkahelyi balesetekből, így elengedhetetlen az előzetes kockázatértékesés és a szabályok lefektetése.
Munkáltatóként még nagyobb jelentősége lesz a megfelelő adatvédelmi intézkedéseknek, illetve a munkáltatói ellenőrzés megfelelő gyakorlásának.
A kutatások és tanulmányok alapján az otthoni munkavégzés komoly eredményekkel járhat a munkavállalói hatékonyság terén, így a vonatkozó intézkedések megtétele mellett hosszú távon is előnyös lehet mindkét fél számára.