Konkrét esetben…

Tünde és Gabriella gyermekei ugyanabba az óvodába járnak, a szülők természetesen csatlakoztak az óvoda Facebook-oldalához is, ahol a gyerekeket érintő óvodai kérdéseket lehet megbeszélni. Az egyik dadára több panasz is érkezik a szülők részéről, így Tünde az alábbi kérdést intézi a csoporttagokhoz:

„Kedves Szülőtársak! B. néni (mindig délutános) dadussal másnak is volt már problémája? Kislányom mindig sírva jön haza, ha ő van az oviban. Nem akarom eltúlozni a dolgot, de ha igaz, amiket a lányom mond vele kapcsolatban, akkor szerintem nem való dadának… Kérlek, ha van hasonló tapasztalat, írjatok privátban! Köszönöm!”

A poszt alatt természetesen vegyesek a hozzászólások, leginkább Gabriella háborodik fel, és az alábbiak szerint ad hangot véleményének:

„Az egy aljas patkány! Embernek sem nevezném az ilyet, hulladék tetű! Mellékesen megjegyzem, hogy semmilyen szakképesítése nincsen, csak éppen az óvodavezető úrral intim kapcsolatban van, így persze senki sem fogja kirúgni… A gyerekeink meg csak szenvedjenek a mocsok rohadék miatt!”

Hol is az a bizonyos határ?

Talán a fentiekből is jól látható, hogy míg az egyik megnyilvánulás főként véleményt tartalmaz („szerintem nem való dadának”), és kifejezésmódjában nem lépi túl a jó ízlés határait, a második kijelentés már tényállításokat tartalmaz („nincs szakképesítése”, „óvodavezető úrral intim kapcsolatban van”), s általánosságban elég durván, bántóan fogalmaz. Az utóbbiakra tekintettel ez bizony már támadható kijelentés lenne, s ha kiderülne, hogy a benne megfogalmazott állítások valótlanok, jogellenesnek is bizonyulna.

Büntetőjogi vagy polgári jogi tényállás?

A polgári jog személyiségi jogként tekint a becsülethez és a jóhírnévhez való jogra, így akár kártérítés és sérelemdíj is követelhető attól, aki

• más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántóan nyilvánít véleményt, vagy
• más személyre vonatkozó és őt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.

A büntetőjog is fellép az ilyen cselekményekkel szemben: aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetési tétel két évre emelkedik, ha a rágalmazást

• aljas indokból vagy célból,
• nagy nyilvánosság előtt, vagy
• jelentős érdeksérelmet okozva követik el.