Hitelszerződés a totálkár után, avagy mire számíthatunk, ha a gépjármű megsemmisül?

A jelen cikk kérdése több, mint aktuális. Hogy miért? Azért, mert az autóvásárlásokat 70-80%-ában hitel, lízingszerződés keretében bonyolították le. A viharkárok, vagy egy közlekedési baleset során azonban komoly meglepetés érheti az üzembentartót, amennyiben a biztosító gazdasági, vagy műszaki totálkárosra veszi a kárrendezés során az autót. 

Ugyanis a hitelt nyújtó pénzintézetnél ekkor kezdődhet a jogvita. Ennek esetét vesszük most górcső alá, néhány hasznos tippel szolgálva a fizetési könnyebbség, vagy a megoldás elősegítése érdekében.

A hitelszerződések biztosítéka tipikusan a gépjármű, azaz egyszerűen szólva, ez szolgál fedezetül a pénzintézet, illetve a bank számára a hitel vonatkozásában, akkor, ha az adós nem, vagy késedelmesen fizetné a törlesztő részleteket. Mi van azonban akkor, ha a biztosítékul szolgáló ingóság, gépjármű megsemmisül? Mire számíthat ilyen esetben a gépjármű üzembentartója?

A pénzintézetek, bankok a hitelszerződés megkötését, és fenntartását a hasonló esetekre számítva, már eleve casco-biztosítási szerződés megkötéséhez kötik. Ezt teszik abból az indokból, hogyha a kár mással szemben nem téríthető meg (például egy idegenhibás közlekedési baleset során a károkozó felelősségbiztosítójával szemben), akkor is legyen egy olyan lehetőség, ahonnét a gépkocsiban bekövetkező kár, és végső soron a hitelösszeg a bankok számára megtérül.

A biztosítók totálkárossá egy gépjárművet akkor minősítenek, amikor az a baleset következtében műszaki, vagy biztosítás technikai feltételeket figyelembe véve, gazdasági szempontból totálkáros. A műszaki totálkár megállapítása viszonylag egyszerű, hisz a gépjármű ekkor olyan állapotba kerül, melynek következtében szinte teljes mértékben helyreállíthatatlan. A gazdasági totálkár kérdése már más eset. Ekkor a gépjármű tulajdonképpen még javítható állapotban van, azaz helyrehozható, viszont a javítás költsége meghaladja, vagy eléri a gépjármű baleset időpontjában mutatott értékének az 50%-át, azaz annak megjavíttatása nem gazdaságos.

A totálkáros kárrendezés esetén a biztosítók meghatározzák a gépjármű káridőpontbeli értékét. Ezt az összeget szakértői vizsgálattal határozzák meg – akként, hogy olyan objektív ismérveket figyelembe véve, mint például a gépjármű kora, futott kilométereinek száma, hogy csak a legfontosabbakat említsük – egy úgynevezett eurotax program segítségével számítást végeznek. A káridőpontbeli érték meghatározásával párhuzamosan kerül megállapításra a roncsérték is. A biztosítók általában a roncsot az "autópiacon meglicitáltatják" és az itt megjelenő aktuális értéken állapítják meg a roncsérték összegét. A gépjármű káridőpontbeli értékének, valamint a roncsértékének különbözete adja a maradványértéket, azaz azt az összeget, amelyet a biztosító vagy a biztosítási szerződés alapján, vagy – felelősségbiztosítóként – a károsult részére kárként kifizet.

Ha a gépjárművön hitel van, akkor a rossz hír az, hogy a totálkár összeg kifizetése nem az üzembentartót illeti, hanem a bankot. Ezért ilyen esetben a biztosítók a kifizetést közvetlenül a banknak teljesítik. Hogy mi ennek az oka? Elsősorban az, hogy a hitel, lízingszerződések keretében a bankok, pénzintézetek fenntartják magunknak a jogot arra, hogy amennyiben a biztosítékul szolgáló autó megsemmisül (jelen esetben vagy műszaki, vagy gazdasági szempontból totálkáros lesz), akkor a hitel, vagy lízingszerződést a bank egyoldalú, írásbeli nyilatkozatával felmondja. Ennek pedig egyenes következménye az, hogy a hátralékként fennálló hitelösszeget az adóstól egy összegben követeli, hisz a hitel, vagy lízingszerződés azonnali hatállyal megszűnik, tehát a hitelösszeg megfizetése ezzel esedékessé válik.

Ilyen esetben előfordulhat az, hogy akár több millió forintos hátralék áll fenn. Természetesen a bank ebből az összegből köteles a biztosító által megtérített totálkár összeget levonni. Azonban még az ilyen módon fennmaradt összeget az adós köteles megtéríteni. Ha a bank a roncsautót még értékesíteni tudja, akkor ennek összegét is levonja.

Ezt sajnos elkerülni nem lehetséges, azonban a bankkal minden esetben célszerű egyeztetni, amennyiben a hátralékot egy összegben megfizetni nem tudjuk. Lehetséges olyan eset is, hogy a hátralék alacsonyabb összegű, azaz tipikusan pár hónap múlva megszűnne a hitelszerződés. Ekkor méltányosság alapján a bank dönthet úgy, hogy fenntartja a szerződést, azzal, hogy a részleteket az ügyfél tovább fizeti. Ez azonban nem jellemző. A gyakorlatban általában az jellemző, hogy a bank bár felmondja a szerződést, és a tartozás egy összegben esedékessé válik, viszont az adós méltányossági kérelem formájában fizetési könnyebbséget kér a banktól. Mi lehet ez a fizetési könnyebbség? Akár részletfizetés (5-6 hónapos időtartamban), vagy fizetési halasztás, mely alapvetően azt jelenti, hogy a teljes összeget, egyszerre meg fogja az adós fizetni, azonban 1-2 hónappal később.

Bármelyik megoldásról legyen szó, azt tudni kell, hogy a bank, mérlegelve a körülményeket jogosult erről döntetni. Ha a döntés megszületett, és az adós számára kedvező eredménnyel, akkor ragaszkodjuk ahhoz, hogy ezt a bank írásban is közölje velünk, ugyanis szóbeli ígértekre hagyatkozni veszélyes, és a későbbi jogvitát lavinaként indítja meg.

Bízunk benne, hogy sikerült hathatós tippekkel szolgálni a totálkár utáni hitelszerződésekkel kapcsolatosan.