Ha nem kérünk az örökségből

Egy asztalon van egy végrendelet és egy toll.
Hatályos jogunk a polgári Törvénykönyv utolsó részében szabályozza az örökléssel kapcsolatos legfontosabb rendelkezéseket, elsőként leszögezve, hogy az ember halálával hagyatéka, “mint egész” száll át az örökösökre. De mit is jelent ez pontosan?

Nem kevesebbet, mint azt, hogy nem csupán az örökhagyó ingó- vagy ingatlan vagyona (az úgynevezett aktív vagyon), hanem tartozásai is átszállnak törvényes vagy végrendeleti örököseire – utóbbit nevezzük passzív vagyonnak. Ez esetenként akár azt is eredményezheti, hogy a passzív vagyon túlsúlyba kerül az aktív vagyonnal szemben, komoly nehézségeket okozva az örökösök számára.

A törvény mind a törvényes, mind a végrendeleti örökös számára biztosítja a hagyaték visszautasításának jogát. A visszautasítás írásbeliséghez nem kötött, egyoldalú jognyilatkozat, mely akár a hagyatéki eljáráson, akár azon kívül megtehető, és azt fejezi ki, hogy a nyilatkozattevő személy nem kíván a hagyaték tárgyaiból részesedni.

Lényeges, hogy a visszautasítás nem tartalmazhat megszorítást, így nem lehetséges pusztán a tartozások vonatkozásában megtenni a nyilatkozatot, és fenntartani a jogot az aktív vagyonból való részesedésre. E körben a jogszabály egyetlen kivételt enged: a tevékenység és az azzal kapcsolatos szabályozás speciális jellege, illetőleg célja okán az örökös dönthet úgy, hogy a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, valamint az ahhoz tartozó eszközök, berendezési-felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklését önállóan is visszautasíthatja, amennyiben nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységgel.

Szintén kizárja a törvény azt, hogy az örökös megjelölje azt, akinek “javára” a hagyatékot vissza kívánja utasítani. Ilyen esetben a végrendeletben foglaltakat, illetőleg a törvényes öröklés szabályai szerint a soron következő örökös lép a visszautasító helyébe. Utóbbi arra is következtetni enged, hogy – bár a törvény nem nevesíti kifejezetten – a visszautasítás hatálya kifejezetten csak a nyilatkozatot tevő személyre terjed ki, gyermekeire már nem, nekik külön nyilatkozatban szükséges visszautasítaniuk az öröklést.

Nem összetévesztendő az örökség visszautasítása az öröklésről történő lemondás intézményével. Utóbbi egy, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződés, melyből két fontos következmény származik. Egyfelől a lemondásnak az örökhagyó és a törvényes öröklés rendje szerint öröklésre jogosult személy közös akaratát kell tükröznie (nem pedig utóbbi egyoldalú szándékát), és mint ilyen, szükségszerűen az örökhagyó életében szükséges megköttetnie. A lemondás abban az esetben hat ki a leszármazókra, ha a felek kifejezetten ekként állapodnak meg, illetőleg, ha a lemondó fél a hagyatékhoz viszonyított bizonyos összeghatárt elérő juttatást kap a lemondásért cserébe. A törvény korlátozott körben biztosítja továbbá a jogot arra, hogy a lemondást a potenciális örökös más személy javára tegye meg.