A polgári perrendtartásról szóló 192. évi III. törvény az egyik legrégibb kódexünk, talánrészben ennek is tulajdonítható a polgári eljárások elhúzódására vonatkozó, megszaporodott uniós és belföldi panaszok száma. A D.A.S. Jogvédelmi Biztosító szakértőjének írása.

Szakmai körökben egyetértés mutatkozik abban, hogy elkerülhetetlen a polgári eljárásjog átfogó reformja a perek gyorsabb lezárása érdekében, miben ez nem mehet az laposság rovására. Az utóbbi években sok kísérlet történt a perek felgyorsítására, – nem utolsósorban Brüsszel nyomására -, igaz, éppen a fent említet alaposság követelménye sérült ennek következtében.

Eltörölték például azt a lehetőséget, hogy a fellebbezésben új, eddig nem hivatkozott tényre alapozva is lehetett kérni az elsőfokú határozat megváltoztatását. El kel ismerni, hogy a pereskedés során valóban lehet olyan fél, amely az eljárás elhúzásában érdekelt, sokszor lehetünk tanúi időt nyerni akar hivatkozásoknak, előterjesztéseknek – természetesen rosszhiszemű pereskedés esetén a bíróság közbeavatkozik. Ugyanakkor kérdés, hol kezdődik a rosszhiszemű pereskedés és mikor van szó mulasztásról, figyelmetlenségről, amelynek következménye a bíróság végrehajtandó döntése lehet. Jogalkotói feladat tehát a gyorsaság és az alaposság szempontjainak megfelelő, arányos vegyítése, ezt kívánja az Igazságügyi Minisztérium is képviselni a jelenleg előkészítés alatt lévő eljárásjogi javaslataiban. Ám félő, most nem feltétlenül a legjobb megoldás felé haladunk: gyorsabb lehet ugyan az eljárás, ám ez már az alaposság rovására mehet.

Gyakorlati javaslatok

Lehetőség lenne a felülvizsgálat további szűkítése helyett az úgynevezett pertárgyrögzítésre. A jogvita tárgyának byrói rögzítése eszköze lehet a rosszhiszemű perelhúzás megakadályozásának. Továbbá: a büntetőeljáráshoz hasonlóan a bíróság folyamatosan, néhány egymást követő napra tűzne ki tárgyalást az összetettebb polgári, gazdasági ügyekben. Utóbbinak előnye, hogy sem a képviselőknek, sem a bíróságnak nem kellene két-három havonta “újratanulnia” az aktát, a felek és képviselőik utazási időt takarítanak meg , és mód nyílhat a határozat gyorsabb írásba foglalására is. Néhány kiemelt és közérdeklődésre számot tartó ügyben a gyors és hatékony eljárás fokozhatná a bírósági munka megbecsülését.

A koncepció legkritikusabb része azzal függ össze, hogy a másodfokú határozattal szembeni, a Legfelsőbb Bírósághoz (LB) fordulás lehetőségét jelentő, úgynevezett felülvizsgálati kérelem előterjesztésének feltételeit tovább korlátozná. Jelesül kizárná akkor, ha mind az első, mind a másodfokú bíróság azonos határozatot hozott, vagyis a másodfok helybenhagyta az elsőfokú döntést. Nemcsak ügyvédek, de az LB is a megmondhatója, hogy a felülvizsgálati kérelemnek helyt adó, a jogerős döntést megváltoztató vagy hatályon kívül helyező legfelsőbb bírósági döntések között viszonylag gyakran fordul elő olyan, amikor két egybehangzó első- és másodfokú határozatról mondják ki, hogy valamilyen okból téves volt.

A feleknek módot kell adni arra, hogy a legmagasabb szinten kompetens fórumhoz fordulhassanak. Továbbá: a LB jogegységi döntéseken keresztül csak egy bizonyos számú bírósági előzmény után jut abba a helyzetbe, hogy a hangját hallassa, ráadásul mindig voltak és lesznek olyan “precedensperek”, amelyek érdemesek rá, hogy legmagasabb szinten és már az első jogvita felmerülésekor elbírálást nyerhessenek.

További érvek: egyes bíróságok személyi összetétele sem mutatja fel egységesen azt a megállapodott, kiérlelt bölcsességet, élettapasztalatot, ami indokolná a lehetséges legfelsőbb bírósági revízió további szűkítését. Ráadásul a büntetőeljárásban éppen ez év július elsejétől vált hatályossá – és nem csak rendkívüli jogorvoslat keretében – a harmadfokú bírósághoz fordulás lehetősége. Kérdés, mi az indoka a polgári és büntető szakág ezen irányú megkülönböztetésének.