A jármű eltulajdonításából fakadó veszteségen felül sokaknak további meglepetést jelent finanszírozó bankjuk kintlévőség-kezelési politikája. Lopáskár esetén azonnal megszűnik a hitelszerződés és fennmaradó tartozásunk egy összegben esedékessé válik. Ilyen helyzetben áldhatjuk a bankot, hogy csak cascóval volt hajlandó hitelt nyújtani számunkra, de vajon mit remélhetünk a biztosítótól, ha a járművel együtt a forgalmi engedélyt is meglovasították? A választ az új bírói joggyakorlatban találjuk, de mielőtt még erre rátérünk, érdemes áttekinteni a casco biztosítási szerződés jogi hátterét és a sokáig irányadó gyakorlatot.

A casco szerződés a biztosítási szerződések között a vagyonbiztosítási szerződések közé tartozik. A biztosított vagyon a gépjármű, illetve annak értéke. A szerződést a tulajdonoson kívül bárki megkötheti, aki a gépjármű megóvásában érdekelt. A vagyonbiztosítási szerződés annyiban sajátos szerződésfajta, hogy ha olyan káresemény történik, amelyre kiterjed a biztosítási szerződés hatálya, a biztosító csak szigorú feltételek mellett mentesülhet megtérítési kötelezettsége alól. A törvény értelmében – némileg leegyszerűsítve a törvényi feltételeket – csakis a biztosított vagy annak hozzátartozója szándékos vagy súlyosan gondatlan, jogellenes magatartására hivatkozással tagadható meg a kár megtérítése részben vagy egészben. A mentesülés a biztosítási esemény bekövetkezését kiváltó magatartáson és a kármegelőzési-, kárenyhítési kötelezettség megszegésén is alapulhat. Mivel a törvény nem tartalmaz felsorolást vagy meghatározást a lehetséges szándékos és súlyosan gondatlan magatartásokra, mulasztásokra, azt mindig a bírói és biztosítási joggyakorlat formálja, értelmezi és tölti meg konkrét tartalommal.

A lopás sajnos gyakori károsító esemény, ezért a biztosítók igyekeznek már a szerződéskötés során a lehető legnagyobb körültekintéssel nyilatkoztatni a szerződőt olyan fontos körülményekről, mint pl. hány eredeti kulccsal rendelkezik a járműhöz, vagy fogja-e azt vezetni a biztosító által meghatározott életkort el nem érő személy stb. Ezek az információk módosíthatják az önrészesedésen keresztül a kifizetés mértékét vagy éppen mentesíthetik a biztosítót. A lopáskárok esetén a biztonsági, védelmi eszközök üzembe helyezettségét, a jármű elhelyezését, őrzését, a kulcsokat és a jármű iratainak őrzését nagyon alaposan vizsgálják. Utóbbiak körében a leginkább a forgalmi engedély sorsát illetően érdeklődik a biztosító. Amennyiben ezt elővigyázatlanságból a járműben hagytuk, úgy a múltban fokozatosan más álláspontra helyezkedhettek a biztosítótársaságok. A kezdeti álláspont szerint a forgalmi engedély járműben hagyása a kármegelőzés körében elkövetett súlyosan gondatlan magatartásként értékelendő, mivel ez elősegítheti a jármű illetéktelen értékesítését, ez pedig rontja a biztosító (és a tulajdonos) esélyét a jármű felkutatására. Mindezek alapján a biztosítók rendre megtagadták a kár megtérítését a casco szerződés alapján. Ez az álláspont egy precedens értékű per után erősen megszelídült, és akként változott, hogy emiatt legfeljebb kármegosztásra van lehetősége a biztosítónak. Az elgondolás szerint ugyanis attól még, hogy a forgalmi engedélyt esetleg a kesztyűtartóban hagytuk, a járművet nem volt sem könnyebb, sem nehezebb ellopni, az értékesítést pedig könnyebbé válhat esetleg, bár a lopások jelentős részénél az alkatrész-értékesítés vezérli a bűnelkövetőket. Az így alkalmazott kármegosztás rendszerint kb. 70-30%-os arányt mutatott a biztosítóra terhesebben.

A helyzet a gépjármű törzskönyv megjelenésével, és (ismét) a Legfelsőbb Bíróság döntésével kedvezőbbé vált a biztosítottak számára. A korábbi bírói gyakorlat során a járművek nem rendelkeztek a tulajdonjog feletti rendelkezést biztosító törzskönyvvel, ezért a kármegosztás jogi alapja mellett okszerűen lehetett érvelni. A helyzet azonban már régóta megváltozott. Jelenleg már nem lehetséges pusztán az ellopott jármű forgalmi engedélye birtokában a tulajdonjogot átruházni (legalábbis ennek a látszatát kelteni). Így a kármegelőzés és kárenyhítés körében a jövőben nem lehetséges automatikusan a biztosított terhére értékelni a forgalmi engedély járműben hagyását lopáskár esetén.

Mindennek igen nagy jelentősége van akkor, amikor a lopáskár miatt "nyakunkba eső" hitel-/lízing vagy kölcsönszerződésből eredő tartozásunkat a biztosító által a banknak fizetett kártalanítási összeg egyébként sem fedezi. A megváltozott bírói gyakorlatot a biztosítók sajnos csak késve követik a biztosítási szerződések módosításával, ezért félő, hogy számos károsult továbbra is csak a kármegosztás alapján kalkulált biztosítási díjhoz juthat hozzá. Érdemes azonban kiállni jogaink mellett, mivel a biztosítók valószínűleg nem fognak a "széllel szemben" pereskedni. Akkor is érdemes felülvizsgálni a biztosító elszámolását, ha már esetleg lezárult az elszámolás a biztosító és a finanszírozó- avagy egyszerűen a biztosított és a biztosító között, mivel a kármegosztás mellőzése utólagos többlettérítést jelenthet a biztosított javára.