Hány nap szabadság jár egy évben?

A Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálya alá tartozó munkavállalók szabadsága két elemből áll. A szabadság ugyanis alapszabadságból és pótszabadságból áll. Az alapszabadság mértéke minden munkavállaló esetén egységesen 20 munkanap. A pótszabadságoknak pedig több fajtája van.

A leginkább ismert az úgynevezett életkor utáni pótszabadság, aminek lényege, hogy minél idősebb a munkavállaló, annál több nap jár neki pótszabadság jogcímén. Erre a pótszabadságra a munkavállaló először abban az évben jogosult, amelyik évben betölti 25. életévét, ekkor egy nap pótszabadság jár számára. A munkavállaló számára 28. életévétől kettő, 31. életévétől három, 33. életévétől négy munkanap pótszabadság jár. Ezt követően két évente egy nappal növekszik a pótszabadság mértéke egészen addig, amíg a munkavállaló be nem tölti 45. életévét, amikor már tíz munkanap pótszabadság jár számára.

Pótszabadság jár továbbá a 16 évesnél fiatalabb gyermekek után, egy gyermek esetén két munkanap, két gyermek esetén négy munkanap, három vagy több gyermek esetén hét munkanap pótszabadság jár. A pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos.

Jelenleg hatályos jogszabályaink alapján az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár. Egy Európai Uniós irányelv miatt azonban várhatóan a közeljövőben már tíz munkanap pótszabadságra tarthatnak majd igényt az újdonsült apukák. Az édesapákat megillető pótszabadságról itt írtunk részletesebben.

Bizonyos munkavállalói csoportok pedig további öt munkanap pótszabadságra tarthatnak igényt. Ilyen munkavállalók a fiatal munkavállalók, a föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalók, valamint a megváltozott munkaképességű, fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállalók.

Át lehet-e vinni szabadságot a következő évre?

A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni. Ez alól ugyanakkor természetesen vannak kivételek. Ilyen kivétel, hogy ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki az éves szabadságot.

Elképzelhető, hogy a szabadságot valamilyen, a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az esedékesség évében kiadni. Ebben az esetben a szabadságot az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül ki kell adni.

Kiegészítő szabály továbbá, hogy az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot.

Ezen túlmenően pedig a felek egy naptári évre megállapodhatnak arról, hogy az életkor utáni pótszabadságot a munkáltató az esedékesség évét követő év végéig adja ki.

Szabadság – a munkáltató adja ki vagy a munkavállaló veszi ki?

Gyakori félreértés, hogy sok esetben úgy fogalmazunk, hogy a munkavállaló kiveszi a szabadságát. Valójában azonban a munkáltató feladata, hogy a szabadságot kiadja, tehát főszabály szerint a munkáltató joga, hogy eldöntse, mikor melyik munkavállaló lesz szabadságon, a munkavállaló előzetes meghallgatása után. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell. Ebből következően sajnos előfordulhat olyan eset is, hogy a munkavállaló nem akkor tudja kivenni szabadságát, amikor ő szeretné.

Fontos azonban, hogy a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

További kiegészítő szabály, hogy a szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő naptári napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.

Berendelhet-e dolgozni a munkáltató szabadságom alatt?

Bizonyos esetekben a munkáltatónak arra is joga van, hogy a felborítsa szabadsággal kapcsolatos terveinket, vagy éppen berendeljen minket dolgozni szabadságunk alatt. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, illetve a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja. Ez esetben ugyanakkor a  munkavállalónak a szabadság időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. Amennyiben a szabadság megszakítására kerül sor, úgy a munkavállaló szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

Ha nem adja ki a munkáltató a szabadságaimat, év végén azt ki kell neki fizetnie?

Jelenleg hatályos jogszabályaink értelmében a szabadságot főszabály szerint pénzben nem lehet megváltani. Ez alól kivétel a munkaviszony megszűnése, ekkor ugyanis a munkáltató a ki nem adott arányos szabadságot köteles pénzben megváltani. Abban az esetben tehát, hogyha egyik évben a munkáltató nem adja ki az összes szabadságot, úgy az „halmozódik” mindaddig, amíg a munkaviszony meg nem szűnik. Ekkor azonban minden, munkaviszony alatt ki nem adott és munkavállalónak járó szabadság megváltása követelhető.