Miért fontos szerződést kötni?

Leginkább azért, mert ha valamiért fizetek, akkor elvárom, hogy a megbeszéltek szerinti szolgáltatást nyújtsa a másik. Utóbb pedig nagyon nehéz igazolni, hogy mit is tartalmazott pontosan az a „megbeszéltek szerint”.

Bár nagyon nagy segítség tud lenni a költségek terén, hogy ismerősökön keresztül intézünk dolgokat, azonban ennek is megvan a hátulütője. Néha okoz problémákat, ha felkérjük apukánk unokatestvérének a volt gimnáziumi padtársának a fiát, akivel egyébként egyszer 20 éve együtt homokoztunk a játszótéren, hogy jó áron fotózzon az esküvőn. Nyilván, mivel ismerős és amúgy sem kér teljes árat, ezért nem írunk vele szerződést, hiszen a felek közötti megállapodás a kölcsönös bizalomra épül ilyenkor.

Aztán amikor a fotós megtudja, hogy szolgáltatók közé ültették az esküvőn és ezen megsértődve lelép az esküvőről, akkor mire is fogunk mi igényt alapozni? Mert az egy dolog, hogy ha annyira megbeszélhető az ügy, hogy legalább az addig készült képeket megkapjuk, de nekünk nem lesz az este további részéről egy képünk sem és ezért semmilyen kártérítést nem igényelhetünk az „ismerőstől”.

Egy szó mint száz, akármilyen jó ismerősről is van szó, mindent írásba kell foglalni. Ha profi az emberünk, akkor ezen nem fog meglepődni. (Nyilván ha a nagyi felajánl két tepsi pogit a vendégvárásra, akkor vele ne írjunk szerződést, ennyi rizikót lehet vállalni)

Melyik szolgáltatónál mire figyeljünk?

Fotós/videós

Először abban kell megegyezni, hogy mely részeit kell fotózni az esküvőnek. Csak a szertartás és a vacsorát? Vagy legyen benne a készülődés, a buli, meg még az is, amikor másnap pakoltok?

Fontos megegyezni abban, hogy körülbelül hány kép elkészítését fedi az ár, ezekből hány képet retusál a fotós, illetve, hogy a teljes nyersanyag rendelkezésre bocsátásra fog kerülni a házasulóknak.

Ebből a szempontból lényeges az is, hogy a képek átadását mennyi időn belül vállalja a szolgáltató.

Ceremóniamester

Ebből van három fajta: a vőfély (csujjogatós, hagyományos), van a ceremóniamester (izzítja a bulit, tereli a násznépet, nyomja a standup-ot) és van az esküvőrendező (ő csak tereli a násznépet).

Az egyik legfontosabb kulcsszereplője az estének, mivel ha valaki nem fogad külön esküvőszervezőt, akkor rajta fog állni, hogy az esküvőn minden megfelelően történjen. Viszont sajnos a ceremóniamester feladatainak meghatározását kevésbé lehet egy szerződés részévé tenni, mivel olyan az esküvőkön, mint egy gondnok. Ha baj van, intézkedik, hozzá fordul mindenki, így a legjobb ajánlás vagy tapasztalat alapján kiválasztani.

DJ/Zenekar

Nyilván a hány órától hány óráig az alapkérdés, esetleges hosszabbítás esetén milyen felárral kell számolni. Nagyon fontos, hogy a szerződés tartalmazza, hogy mit hoz a DJ, bár a legtöbb DJ csak egy asztalt szokott kérni, ami bőven elég a buli megcsinálásához, ez nem minden esetben van így.

Nagyon kínos tud lenni, amikor a helyszínen derül ki, hogy jegyespár úgy gondolta, hogy füstfelhőben fogja eltáncolni házaséletük első táncát, majd kiderül, hogy a DJ-nek nincs is füstgépe.

Helyszín/Catering

Ebben a részében már régebben is elég egyértelmű szerződések születtek, ahol az utolsó szál csirkecombig, minden leírásra került, viszont fontos, hogy minden pontosan kerüljön meghatározásra. Megtörtént eset, hogy a jegyespár szerződésében lévő italcsomag tartalmazta a röviditalt, viszont azt nem, hogy ez egészen pontosan mit jelent. Mivel a pár nem volt valami nagyivó, így erre nem tértek ki külön. Az esküvő napján derült ki, hogy a hely csak pálinkát adott rövidital gyanánt, abból is csak valami ihatatlan félét.

A hely a szerződést teljesítette, hiszen a pálinka rövidital és abból korlátlan mennyiség állt rendelkezésre. Az, hogy a pár elképzelése más volt ennek terén, az sajnálatos, de kártérítésre nem ad okot.

A ruha

A ruhatémában korlátozódjunk a menyasszonyra, mivel általában itt merülnek fel a problémák.

Bérlés esetén fontos kérdés, hogy a próba ingyenes-e vagy sem. Akik még csak most lépnek a szervezés útjára, azoknak furcsán hangozhat, hogy egyes szalonok a próbáért is díjat kérnek, de vannak, akik nem akarják olyan arákra pazarolni az idejüket, akik végül nem bérelnek tőlük.

A ruha bérlésekor számít, mikor lehet elvinni a ruhát, mi történik, ha rajta landol az éjféli töltött káposzta, ha kiégetik cigarettával, ha egész nap szakad az eső és a fehér ruha alja egy fél napot dagonyázik a sárban.

Meddig igazítják ránk a ruhát? Mi van, ha az utolsó hónapban fogyunk/hízunk öt kilót? (Mondhatnám, hogy növünk öt centit, de ez a valószínűtlenebb eset)

Ugyanilyen gondosan kell szerződést kötni, ha a ruhát nem béreljük, hanem varratjuk. Csak olyan tervezővel állapodjunk meg, aki mindenre kiterjedő szerződést tud kötni velünk.

Ideális esetben az embernek az életében egyszer van esküvője. Ha úgy állunk hozzá, hogy nem kötünk szerződést, majd lesz, ahogy lesz, akkor ne csodálkozzunk azon, ha majd ülünk az esküvőnkön, ahonnan lelépett a fotós, isszuk a rossz pálinkát egy olyan ruhában, ami minden lépésnél lecsúszik és a DJ kizárólag tiroli népi együttesek zenéjét játssza. „De hát nem ez volt megbeszélve.”

Nem azt mondom, hogy abszolút vigasz az, hogy ha valaki a fenti szituációba keveredik és utóbb hibás teljesítés miatt a kifizetett díj egy jó részét visszakövetelheti, de azért a mai esküvői árak mellett nem is elhanyagolható.