Közös lakás vagy közösen bérelt ingatlan esetén egyik fél sem kiszolgáltatott, hiszen továbbra is változatlan jogosultságok illetik meg mindkét felet. Így – nagyon leegyszerűsítve – csak arról kell dönteni, hogy hogyan osztják meg a közös tulajdont, egyáltalán megosztják-e, hiszen a további közös használatra is lehetőség van, jogi értelemben mindenképpen.

Közös lakás esetén mindaddig, amíg a felek meg nem egyeznek, – vagy ha mégis jogi úton kell a megállapodást tető alá hozni, – míg az eljárás be nem fejeződik, a feleket nem fenyegeti a lakás elhagyásának kényszere.

Mi a helyzet abban az esetben, ha az élettársi viszony alatt az egyik fél úgy költözött a másik fél lakásába, házába, hogy sem tulajdonostárs, sem bérlőtárs nem lett? Az élettársi jogviszony megszűnése után valóban egyik napról a másikra utcára kerülhet?

Ilyen esetben gyakorlatilag szívességi lakáshasználatról van szó, az élettársi jogviszony pedig annak hosszától függetlenül nem keletkeztet semmi többletjogosultságot annál, mintha egy teljesen idegent jogosítana fel a tulajdonos arra, hogy a lakásában élhessen.

Ez azt jelenti, hogy 15 napos határidővel a szívességi lakáshasználat felmondható, ennek megtörténte esetén a volt élettársnak az ingatlant el kell hagynia. Kivételes esetben kérelemre a bíróság a volt élettársat feljogosíthatja a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján közösen használt lakás további használatára, ha az életközösség legalább egy évig fennállt, és az élettársak kapcsolatából származó kiskorú gyermek lakáshasználati jogának biztosítása érdekében ez indokolt.

Ahhoz tehát, hogy a volt élettárs annak ellenére a másik fél lakásában maradhasson, hogy a kapcsolat már véget ért, az szükséges, hogy a bíróság az ő kérelmére erre feljogosítsa, ami csak akkor következhet be, ha a legalább 1 éves élettársi kapcsolatból gyermek is született, és az ő lakhatásának biztosítása érdekében ez szükséges.

Ez az adottságainál fogva arra alkalmas lakásnak elsősorban az osztott használatát jelenti, és csak kivételesen indokolt esetben jöhet szóba, hogy bár a lakás tulajdonjoga vagy haszonélvezeti joga a volt élettársé, őt a bíróság a lakás elhagyására kötelezze. Erre ugyancsak közös kiskorú gyermek esetén kerülhet sor, annak érdekében, hogy a kiskorú gyermek lakáshasználata a szülői jogokat gyakorló szülővel együtt legyen biztosított.

Akár osztott, akár kizárólagos lakáshasználatot kap a volt élettárs, ez legtöbb esetben meghatározott időre vagy valamilyen feltétel bekövetkezéséig szólhat. Kizárólagos használat esetén bérleti díjat kell fizetni, így a lakáshasználat lényegében azt szolgálja, hogy a gyermek a megszokott környezetében nevelkedhessen tovább. A körülmények lényeges megváltozása esetén bármelyik fél kérheti a lakáshasználat újrarendezését.

Nagyon lényeges, hogy nem tarthat igényt a másik élettárs kizárólagos jogcíme alapján használt lakás osztott vagy kizárólagos használatára az a volt élettárs, akinek más beköltözhető vagy egyoldalú nyilatkozatával beköltözhetővé tehető lakása van. Így amennyiben az élettársi viszony alatt a másik fél lakásást kiadta, a bérleti jogviszony felmondható. A jogszabály azonban nem hosszabbítja meg a szívességi lakáshasználat felmondási idejét erre a helyzetre, vagyis nem tisztázott az a kérdés, hogy amennyiben az egyik fél felszólítja volt élettársát a lakás elhagyására, és ezt 15 napos határidővel meg is teheti, de a másik fél lakása pl. 2 hónapos határidővel szabadítható fel, a köztes idő hogyan alakul.

Már csak erre tekintettel is fontos, hogy a felek egymás jogos érdekeit tiszteletben tartva, az élettársi viszony megszűnése után is megállapodásra törekedve járjanak el.