Egészségkárosodás a munkahelyen

Sajnos nem mindenkinek adatik meg, hogy biztonságos munkahelyen dolgozhasson, sokan veszélyes körülmények között végzik munkájukat. A munkahelyi balesetek viszonylag jól bizonyíthatók, hiszen egy jól körülhatárolt területen, és időben bekövetkező eseményről van szó, amely a legtöbbször egyértelműen kapcsolatba hozható a munkavégzéssel, tehát a munkáltató kártérítési felelőssége bizonyítható.

Az általános szabályok szerint a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel. Az egészségkárosodást azonban sokszor nagyon nehéz összefüggésbe hozni a munkavégzéssel, ezért nehéz a konkrét kártérítésig eljutni.

Az Egészségbiztosítási törvényünk végrehajtási rendelete korábban tételesen tartalmazta a foglalkozási betegségek felsorolását, de ezt az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte, új lista pedig nem készült. Ezért a konkrét esetet vizsgálva, bírósági perben kell arról állást foglalni, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján foglalkozási megbetegedésről beszélhetünk-e. A perben a leglényegesebb kérdés a munkavégzés és a betegség közötti kapcsolat, ami közvetlen vagy közvetett is lehet. Közvetlen lehet például a munkahelyen belélegzett mérgező anyag hatására kialakult tüdőbetegség. Közvetettre pedig egy életből kiragadott példa: a munkavállalót áramütés érte, amellyel összefüggésben viszonylag rövid ideig táppénzen volt. Nem sokkal később idegi panaszokkal ideg- és elmegyógyászati klinikán kezelték. Az orvos-szakértői vélemény szerint az áramütés nem okozott 8 napot meghaladó egészségkárosodást, de az ekként elszenvedett sérülés a felperesnél sajátos egyéni reakciókészséget alakított ki (poszttraumás neurózis), amely a táppénzes betegállományban tartást 8 napon túl is indokolta. A bíróság ennek alapján kártérítésre kötelezte a munkáltatót.

A munkáltató anyagi felelőssége a példa alapján a dolgozó olyan egészségromlásáért is fennáll, amely nem közvetlenül az üzemi balesettel függ össze, hanem a baleseti sérülés folytán kialakult egészségi állapotának a következménye. Részleges összefüggésről akkor beszélhetünk, ha csak részben a munkavégzésre vezethető vissza a betegség, az első példánál maradva, ha a tüdőbetegséget a dolgozó erős dohányzása is súlyosbította.

Fontos esetkör az, amikor a munkahelyen a betegség kialakulásához vezető egészségkárosító körülmények állnak fenn. Amennyiben a betegség és a vezető egészségkárosító körülmény között orvos szakértő egyértelmű összefüggést állapít meg, a kártérítést meg kell fizetnie a munkáltatónak. Szintén életből vett példa, amikor a kórházi gázsterilizálóban dolgozók daganatos megbetegedését egyértelműen összefüggésbe hozták a munkavégzéssel.

Egyre gyakoribb, hogy a munkavállalók a munkahelyi konfliktusból eredő megbetegedésre hivatkozva terjesztenek elő kártérítési igényt. Ha a munkavállalónak a felmondást követően felismert betegségei (magas vérnyomás stb.) és a munkáltató jogellenesnek bizonyult felmondása között az okozati összefüggés megállapítható, a munkavállaló nem vagyoni kártérítés iránti igénye jogos. A munkavégzéssel szükségszerűen együtt járó konfliktusok – egyéb körülmények nélkül – önmagukban nem minősülnek a munkavállaló egészségromlását okozó (vétkes) munkáltatói magatartásnak.

Minden foglalkozási megbetegedéses ügyben hozott kedvező ítélet két lábon nyugszik, egyrészt szükséges a munkavégzési körülmények pontos rögzítése (akár munkaügyi vizsgálat akár tanúvallomások által) és egy olyan igazságügyi orvosszakértői vélemény, amely az okozati összefüggést feltárja. Ezek egyikének hiánya kizárja a sikeres igényérvényesítést.