Csapás a „három csapás”-ra

Egy férfi kézen egy bilincs van.

Az ismertté vált bűncselekmények száma hazánkban a rendszerváltást követően hosszú ideig töretlenül nőtt, majd néhány évnyi csökkenést követően ismét megfordult a trend.

A személy elleni bűncselekmények száma 25 év alatt közel megduplázódott. Ez volt az egyik, ha nem a legnyomósabb oka annak, hogy az anyagi büntetőkódexet és az eljárásjogi törvényt is drasztikusan átalakították, bevezetve egyebek mellett a köznyelvben „három csapás”-ként ismeretes szabályt. Ennek deklarált célja az volt, hogy megfelelő elrettentő erőt helyezzen szembe a többszörösen visszaeső erőszaktevőkkel. Aki ugyanis három vagy több személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el, az könnyen életfogytiglani szabadságvesztésre számíthatott.

Legalábbis eddig, mivel két bírói tanács is beadvánnyal fordult a vonatkozó büntetőjogi szabályok alaptörvény ellenességére hivatkozással az Alkotmánybírósághoz. A beadványok elérték céljukat, a három csapás szabálya egy év után eltörlésre került, méghozzá visszamenőleges hatállyal. Gyorsan le kell szögezni, hogy a beadványok nem az elkövetők direkt védelmét célozták, és nem abban jelölték meg az alaptörvény ellenesség okát, hogy a fenti szabályok túl szigorúak lennének, hanem abban, hogy az egyes elkövetők ugyanazokért a bűncselekményekért radikálisan eltérő büntetésre számíthattak. A bíróságok szerint tehát ebben a formában ez a szabály tarthatatlan. Ha ugyanis a különböző bűncselekményeket nem egy eljárásban bírálták el, akkor enyhébb büntetésre számíthatott a bűnelkövető, szemben azzal, akinek egy eljárásban tárgyalták a vád szerinti cselekményeit. Ez pedig olyan indokolatlan különbségtétel, amit egy jogállami büntetőjogi rendszer nem fogadhat el.

Azzal is érveltek a felterjesztő bírói tanácsok, hogy a három csapás szabálya aránytalanul és túlzó mértékben vonja el a bírói mérlegelés lehetőségét, vagyis azon súlyosító és enyhítő körülmények figyelembe vételét, melyek révén a bíróságok a cselekmény(ek) tényleges tárgyi súlyához igazodó büntetési tételt tudnak kiszabni. A határozat egyértelműen leszögezi, hogy a többszöri bűnelkövetés esetére a jogalkotó megállapíthat súlyosabb büntetési tételt, értékelheti az elkövető „makacsságát”. Eközben azonban – egyetértve a bíróságokkal – nem vonhatja el túlzóan a mérlegelés, a büntetés egyediesítésének lehetőségét a bíróságoktól.

Az Alkotmánybíróság július 08-án közzétett döntésével kapcsolatos érdekesség, hogy az két egyedi, folyamatban lévő ügyben már kifejezetten megtiltja a három csapás alkalmazását, továbbá a határozat általános jelleggel elrendeli a fenti szabály alkalmazásával hozott valamennyi jogerős büntetőügy felülvizsgálatát. A határozattal egyébként két alkotmánybíró nem értett egyet.