Búcsú a munkahelytől, de hogyan?

Egy asztalon nagy ESC gomb van, amit megnyom egy kéz.

Egy munkaviszony megszüntetésekor- különösen akkor, ha az felmondással történik - felmerül a kérdés, hogy hogyan váljanak el egymástól a felek. A probléma megoldására a munkajogi szabályozás megalkotta a felmondási idő fogalmát, mely a felmondás egyik jogkövetkezményének tekinthető. A felmondási idő léte a jogviszonyban részt vevő mindkét felet védi; a munkáltatónak ugyanis még szüksége lehet munkaerőre, a munkavállalónak pedig idő kell ahhoz, hogy megtalálja új munkahelyét. Tekintsük át, hogy a felmondási idő alatt milyen szabályokra érdemes figyelni.

A munkajogi felmondás egy olyan egyoldalú jognyilatkozat, mely a munkajogviszonyt a jövőre nézve szüntetni meg, függetlenül attól, hogy melyik fél él azzal. Ez azt jelenti, hogy maga a jogviszony a felmondási idő elteltével szűnik meg, mely leghamarabb a felmondás közlését követő napon kezdődik. E szabálytól el lehet térni, ugyanis a felmondást közlő fél későbbi időpontot is megjelölhet. Speciális szabályok érvényesülnek akkor, ha a munkáltató a betegség vagy gyermek ápolása miatti keresőképtelenség, vagy hozzátartozó otthoni ápolása céljából kapott fizetés nélküli szabadság alatt mond fel a munkavállalónak. Ilyen esetben a fenti időszakok lejártát követő napon kezdődik a felmondási idő.

Tartamát tekintve a felmondási idő attól is függ, hogy melyik fél él e jogával. Munkavállalói felmondásnál 30 napos felmondási idővel kell számolni, míg munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő a munkaviszonyban töltött évek alapján fokozatosan nő. Így alapesetben itt is a felmondás közlésétől számított 30 nap múlva szűnik meg a munkajogviszony, mely 3 év után 5 nappal, 5 év után 15 nappal nő, végső soron 20 év után 60 nappal hosszabbodik meg. A felek megállapodása a törvényi szabályoktól eltérhet, így legfeljebb 6 havi felmondási időt köthetnek ki.

Jellegét tekintve ezen időszak még munkajogviszonynak minősül, a munkavállaló tehát köteles munkát végezni, viszont e szabály alól van kivétel. Munkáltatói felmondás esetén a törvény védi a munkavállalót, hiszen a munkáltató köteles a munkavállalót felmenteni a munkavégzés alól legalább a felmondási idő felére (de akár dönthet úgy is, hogy a teljes tartamára felmenti). Ezen túl a munkavégzés alól a munkavállalót kérésének megfelelően kell felmenteni, legfeljebb két részletben, ez által biztosítva számára az álláskeresést. A felmentés idejére távolléti díj jár, kivéve, ha egyébként a munkavállaló nem lenne jogosult a munkabérére.

A felmondási időt követően, a munkavállaló munkabérét legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól számított ötödik munkanapon kell megfizetni, ekkor kell kiadni a jogszabályban előírt igazolásokat is.

A fent kifejtettek alapján, jogaink és kötelességeink ismeretében nagyobb biztonsággal válhatunk el korábbi munkahelyünktől, s teljes erőbedobással koncentrálhatunk az új munkaviszonyra.