A mai modern biztosítási rendszerben már különböző konstrukcióban, formában létezik életbiztosítás, melynek fő formája a befektetéssel kombinált életbiztosítás. A jelen cikkben általános útmutatót kívánunk adni az életbiztosításokhoz, különös tekintettel arra, hogy milyen egyedi szabályozásokat és eltéréseket tartalmaznak a többi biztosításhoz képest.

Mint ahogy azt a fenti bevezetőben említettük, két főbb, egymástól elkülönült biztosítási terület létezik, mely a vagyon és a személybiztosítások köre. A vagyonbiztosítások középpontjában, mint biztosítási kockázat mindig valamely vagyontárgy, vagy vagyoni érdek áll, míg a személybiztosítás tekintetében a biztosítási esemény valakinek a személyével van összefüggésben.

A klasszikus életbiztosítás biztosítási eseménye a polgári jog szabályai szerint a halál, vagy valamely, előre meghatározott életkor elérése. A biztosítási piacon több éve már új életbiztosítási konstrukcióként jelenik meg a befektetéssel kombinált életbiztosítás, illetve egyéb, vegyes biztosítás. A biztosítási piac véges, így a biztosítók a fogyasztók megszerzése érdekében különböző biztosítási termékeket dobnak piacra.Így lehetséges az is, hogy egyes biztosítások nemcsak halálesetre szólnak, hanem bizonyos kor elérésére, vagy esemény megélésére is. Vannak biztosítások, melyek külön eseményként rögzítik a házasságkötést, gyermek születését, vagy a biztosított kiskorú meghatározott életkorának elérését, továbbtanulási lehetőségét is. A befektetési célú életbiztosítások szolgáltatása elsősorban abban mutatkozik meg, hogy a befizetett biztosítási díjat részvényekbe, egyéb papírokba forgatják, mely végül a szerződésben meghatározott időtartam lejártával a pénzpiaci mozgásoktól függően nyereséget, vagy veszteséget hoz. Ezen biztosítási megoldások alapján különböző, sokszínű termékekkel és újdonságokkal találkozhatunk a biztosítási piacon, melyek biztosítókként eltérőek.

A biztosítási jog egyik lényeges eleme a tájékoztatási kötelezettség, mely mind a szerződő, illetve biztosított személy, mind pedig a biztosító vonatkozásában lényeges. Ugyanis a biztosító a kockázatot akkor tudja felmérni, ha a lehető legtöbb információ birtokában van. Például egy vagyonbiztosítás szempontjából nem mindegy, hogy a biztosított gépjármű a fővárosban, vagy egy kisebb településen közlekedik, mivel a nagyobb forgalomban nyilvánvalóan nagyobb a kockázata is a közlekedési balesetnek. Így minél nagyobb az esély arra, hogy a biztosítási esemény bekövetkezik, annál magasabb lesz a biztosítási díj is, amennyiben a biztosító vállalja a nagy kockázat ellenére megkötni a szerződést. Az életbiztosításoknál (különösen a befektetési jellegűeknél) a tájékoztatási kötelezettségnek nagy jelentősége van. A biztosítónak külön kell tudnia igazolnia (akár a szerződő aláírásával), hogy tájékoztatási kötelezettségének eleget tett. Ugyanis, ha a biztosító a szerződéskötést követően szerez tudomást olyan körülményről, mely miatt a szerződést nem kötötte volna meg, akkor mentesülhet a szolgáltatása alól. Kivételt képez az az eset, ha a biztosítási szerződés megkötése és a biztosítási esemény bekövetkezése között több mint 5 év eltelt, függetlenül attól, hogy a szerződő/biztosított eleget tett-e a tájékoztatási kötelezettségének vagy sem. Lényeges feltétel – többek között – az, hogy a szerződő/biztosított csak akkor köteles valamely tényt közölni, ha a biztosító azzal kapcsolatosan kérdést tett fel. Ezért van az, hogy az élet- és baleset, illetve egészségbiztosítások körében, a szerződéskötéskor írásban szükséges a szerződőnek/biztosítottnak a biztosító (akár egészségi állapotával összefüggő) kérdéseire válaszolni. A befektetési életbiztosítások esetére, annak pénzügyi vonzata miatt, lényegesen több előírás vonatkozik, mint a klasszikus életbiztosításokra. Itt nemcsak a befektetési egységhez kapcsoló tájékoztatásról van szó, hanem arról is, hogy a biztosító egyáltalán nem köteles meghatározott hozamot garantálni. Nagyon sok esetben pontosan ez a vélt garancia képezi a jogvita tárgyát is, ugyanis a szerződő azt reméli, hogy 1-2 éves megtakarítással, befektetéssel sokkal nagyobb összeget kap vissza a biztosítótól, mint amekkorát biztosítási díjként befizetett.

A másik jogvitára okot adó esetkör, amikor a biztosítási szerződés bármilyen okból, de anélkül szűnik meg, hogy a biztosítási esemény nem következett be. Ennek a tipikus példája az, amikor a szerződő fél nem fizeti tovább a biztosítási díjat és a szerződés így díj nemfizetés miatt megszűnik. Ekkor a biztosító nem köteles visszafizetni a már befizetett díjat, hanem csak a szerződési feltételeiben meghatározott módon számítottvisszavásárlási összeg megtérítésére köteles. A gyakorlatban annak kiszámítása és ellenőrzése, hogy a visszavásárlási összeg megfelel-e a biztosítási szabályzatban foglaltaknak, biztosítási matematikusi kérdés, mely így szakembert igényel. A visszavásárlási összegről egyébként a biztosító minden biztosítási évfordulókor az indexálási értesítő megküldésével egyidejűleg köteles a szerződő felet tájékoztatni, így folyamatosan soron követhető annak alakulása.

Az életbiztosítások másik speciális fogalma az úgynevezett díjtartalék. E rideg fogalom azt az esetkört tartalmazza, amikor a biztosítási szerződés a biztosított 2 éven belül elkövetett öngyilkossága, vagy szándékosan elkövetett súlyos bűncselekménye folytán vagy azzal összefüggésben szűnik meg, anélkül, hogy a biztosító a biztosítási összeget kifizetné. Ekkor a biztosító nem visszavásárlási összeget, hanem a díjtartalékot téríti meg.

A fenti ízelítőből láthattuk, hogy az életbiztosítások a biztosítási piacon különleges szabályokat tartalmaznak a többi biztosításhoz képest. Bármelyik életbiztosítási szerződés megkötése mellett döntünk, mindig olvassuk el figyelmesen a biztosítási szabályzatot és az ügyfél tájékoztató leírásokat.