Balesetek a szabadban

Megjelent a Biztosítárs magazinban
 

A tél most megmutatta mit jelent a behavazott, síkos út. 

De nem kell ahhoz télnek lennie, hogy elcsúszhassunk. A balesetek elkerülése, megelőzése alapvetően kinek-kinek egyéni felelőssége, de jogos a kérdés: számíthatunk-e kártérítésre, ha közterületen csúszunk vagy esünk el?

Nincs automatikusan jogunk kártérítésre, ha síkos úttesten baleset ér bennünket. A károsulttól ugyanis elvárható, hogy az időjárási- és helyi útviszonyok ismeretének megfelelően, ésszerű módon igyekezzen a kárt elkerülni (megfelelő talpú lábbelit vegyen fel, lehetőleg a járda vagy úttest letakarított részén, körültekintően haladjon). Ha így járunk – ha így járunk el -, és mégis megtörténik a baj, akkor két irányból is meg lehet vizsgálni a felelősség kérdését: egyrészről a közút kezelőjének oldaláról, másrészt adott esetben munkáltatói oldalról.

Kinek az útját járjuk?
A közúti közlekedésről szóló törvény értelmében a közút kezelője köteles gondoskodni arról, hogy az út (út alatt a gyalogosjárdát is értve) a biztonságos közlekedésre alkalmas állapotban legyen. A kártérítéshez azt kell bizonyítani, hogy a közút kezelője gyakorlatilag elhanyagolta a közút vagy közterület takarítását. A közútkezelőtől ugyanis az várható el, hogy a közterületeket a kapacitásaihoz és az időjárási körülményekhez igazítva, ésszerű időn belül (nem azonnal) takarítsa le. A járda és az út tartozhat az államhoz, önkormányzathoz, gazdálkodó szervezethez, társasházhoz vagy magánszemélyhez. Vagyis ha a járdán elcsúszunk, akkor ahhoz fordulhatunk, akinek az adott út- vagy járdaszakasz az ingatlan-nyilvántartás alapján a tulajdonában van, illetve akinek használati joga, üzemeltetési kötelezettsége van vele kapcsolatban. Ennek kiderítése sajnos gyakran jelentős időt igényel.

Munkába, munkában, munkából
A KRESZ előírásai szerint a gyalogosnak a járdán, ahol pedig járda nincs, a leállósávon, az útpadkán, vagy kerékpárúton kell közlekednie. Ha egyik sincs, vagy nincs -vagy alkalmatlanok a közlekedésre, akkor – és csak akkor – mehet a gyalogos úttesten. Alkalmatlanság például, ha a járdát közműépítés vagy karbantartás miatt mindkét oldalon feltúrták. A közút kezelőjén kívül szóba jöhet a munkáltató felelőssége is, ha a balesetre akár a munkahelyen a szabadban, akár azon kívül, de a munkavégzéssel összefüggésben kerül sor. A munka törvénykönyve és a bírói gyakorlat alapján munkahelyi-, üzemi balesetnek minősülhet a munkába- vagy a munkából hazafelé tartó dolgozó balesete is, amennyiben a legrövidebb úton és egyébként szabályosan közlekedett. Mindkét esetkörben kárként érvényesíthető a baleset miatti keresőképtelenségből adódó keresetveszteség, a ruházat sérülése, gyógyszerköltségek, továbbá a személyi sérülésből eredően a nemvagyoni kár. Ha üzemi balesetről van szó, teljes jövedelempótlásra válunk jogosulttá: a keresetveszteséget a bejelentett jövedelm azon része után lehet érvényesíteni, amelyre a keresetpótlást valamilyen oknál fogva nem kapjuk meg az államtól. A kártérítés körében indokoltságtól függően a kiegészítő gyógytorna, a fájdalomcsillapító készítmények, továbbá gyógyászati segédeszközök társadalombiztosítási támogatással csökkentett értékének megtérítésére is igényt tarthatunk. Ha balesetet szenvedünk – amellett, hogy azonnal orvosi segítséget kérünk – lehetőleg értesítsük a közút kezelőjét. A helyszín és a dologi károk dokumentálása a későbbiekben elősegíti a kárrendezést. Érdemes a felmerülő összes költségről szóló számlát vagy bizonylatot megőrizni, mivel érvényesíteni kizárólag az indokolt és igazolt kiadásokat lehet!