A ki nem vett szabadság jogi megítélése

Az év vége közeledtével sokan döbbennek rá, hogy igencsak sok ki nem vett szabadsággal rendelkeznek. A mindennapi életben elterjedt gyakorlat, hogy a szabadságot úgymond a következő évre viszi át a munkavállaló a cég belegyezésével. A szükség szülte megoldás mindkét félnek előnyös lehet, de nem árt tudni, hogy ilyen esetekre milyen jogszabályi rendelkezések vonatkoznak.

A Munka törvénykönyvének vonatkozó szabályai viszonylag egyszerűek, ugyanis egyértelműen kötelezővé teszi, hogy a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni. A magyar munkajog nem ismeri el, hogy a felek közös megállapodásukban rendelkezhetnének a szabadság felől. Ennek az az indoka, hogy a szabadság olyan szociális jog, amelyről legálisan még a munkavállaló sem mondhat le, és csak szűk keretek között rendelkezhet felőle. A törvény csak a munkáltatónak és csak abban az esetben engedi meg a következő évben való szabadságkiadást, ha a munkaáltatónak kivételesen fontos gazdasági érdeke indokolja vagy egyéb a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok merül fel. Ilyen esetben legkésőbb a következő év március 31-ig lehet kiadni a szabadságot, kollektív szerződés a határidőt június 30-ig tolhatja ki. Fontos, hogy csak az éves szabadság maximum egynegyedét lehet áttolni így jövőre.

A kivételesen fontos gazdasági érdeknek olyan körülmény minősül, amely a felmerülése esetén a szabadság kiadása meghatározó módon befolyásolja a munkáltató gazdasági helyzetét. További feltétel, hogy ez a körülmény munkaszervezéstől független esemény legyen. Például, ha egy cég olyan sürgős megrendelést kap, ami január 1-ig teljesíteni kell, akkor az intézkedés jogszerű, de amennyiben vannak olyan kollégák, akikkel az érintett dolgozó munkája helyettesíthető, akkor támadható a szabadsággal kapcsolatos munkáltatói utasítás. A másik eset a működési kört közvetlenül és súlyosan érintő ok. A törvény itt csak példálózó felsorolást ad, mi szerint ennek minősül különösen baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása. Egy súlyos üzemi baleset, egyéb veszélyhelyzet tehát indokolhatja az intézkedést. Hozzá kell tenni, hogy jogvita esetén – a példálózó felsorolás és a tág fogalmak miatt – minden esetben egyénileg kell a bíróságnak megállapítania, hogy az előbbi feltételek fennálltak e. Az ilyen indokkal visszatartott szabadságnál fontos az is, hogy amennyiben a rendkívüli állapot eltelte után marad még annyi munkanap az évben, hogy a szabadság még kiadható, akkor azt mindenképpen ki kell adni.

A szabadság következő évben történő kiadásának a másik nagy esetköre, amikor a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály miatt nem lehet kiadni a szabadságot. Ilyenkor az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül ki kell adni az akár évek alatt felgyülemlett napokat. . A másik lehetőség, ha más elháríthatatlan ok merül fel, ilyen lehet a katonai szolgálattól kezdve a szabadságvesztésig minden olyan körülmény, ami csak a dolgozó személyével függ össze. 
Jó tudni azt is, hogy vannak olyan esetek, amikor nem terheli munkavégzési kötelezettség a munkavállalót, és erre az időre is jogosultságot szerez a szabadságra. 
Ilyennek minősülnek az alábbi helyzetek:

  • a keresőképtelenséget okozó betegség
  • a szülési szabadság tartamára;
  • a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság [138. § (5) bekezdés] első évére;
  • a harminc napot meg nem haladó fizetés nélküli szabadság tartamára;
  • a tartalékos katonai szolgálat idejére, és
  • és minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a munkavállaló távolléti díj-, illetve átlagkereset-fizetésben részesül.

A munkavállaló keresőképtelen betegség alatt egyébként teljes mértékben jogosult a rendes szabadságra, ami azt jelenti, ha egy évig táppénzen volt, munkát nem végzett az arra az évre járó szabadságot visszatérte után ki kell adni a számára, illetve a munkaviszony megszűnése esetén pénzben kell megváltani.

Tipikus eset a gyermek gondozása miatt otthon lévő kismamák helyzete. Náluk először a teljes szülési szabadság tartamára jár a szabadág (ez 24 hetet jelent, és kicsit kevesebb szabadságra válnak jogosulttá, mint az éves szabadság fele). Ezt követően pedig a gyermek gondozása vagy ápolása miatt kapott fizetés nélküli szabadság első évében is megszerzik az aktuális éves szabadságot is. Összességében tehát nagyjából másfél év utáni szabadsággal rendelkeznek, ha egy gyermek után visszajönnek a munkahelyre. 

Ezek a felgyülemlett szabadságok azért speciálisak, mert a kiadásukat az akadály megszűnését követő 30 napon belül mindenképpen el kell végezni. Áttolni, átütemezni akkor sem lehet, ha a munkavállaló és a munkáltató erről kifejezetten megegyezik.