A cikkek alatti komment szekcióban nem maga a baleset volt a fő téma, hanem az, hogy mindössze ketten álltak meg, egy láthatóan segítségre szoruló ember mellett, melyből azt a következtetést vonta le a többség, hogy az emberekben lévő közöny miatt halt meg majdnem egy ember.

Társaságunk nemrég tett közzé egy cikket a segítségnyújtás elmulasztása és a cserbenhagyás közötti különbségek tekintetében, melyről bővebben itt  olvashatnak.

Közöny, bűncselekmény vagy egyik sem?

A jelenleg hatályos jogszabályok kötelezettségként írják elő a társadalomban élő személyek „terhére”, hogy segítsenek bajba jutott társaikon, melynek alapvetően egy emberi mivoltunkból eredő belső kötelezettségnek kellene lennie. Ettől függetlenül nem feltétlenül rossz, hogy erre a jogi szabályozás is ráerősít.

A Btk. két évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti azt, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van.

Ha pusztán ezt az egy mondatot nézzük, akkor azt gondolhatnánk, hogy most mindenki, aki pénteken ebben az időpontban elhaladt a sérült férfi mellett és nem segített, már pakolhat is, mert holnaptól rájuk a börtön vár. Már pedig a kora reggel, tíz perc alatt, vélhetően százak mehettek el a baleset helyszíne mellett. Akkor most mindenki bűnös?

Szerencsére ez nem így működik.

A fenti esetben az emberek döntő többsége, a tőle elvárható segítséget azzal tudta volna teljesíteni, ha hívja a mentőket, ami megtörtént. Ilyenkor senki nem várja el, hogy mindenki, aki realizálja, hogy a sérült személynek orvosi ellátásra van szüksége, az egyesével hívjon orvosi segítséget.

Nyilvánvaló kérdéses, hogy hányan mentek el a bajbajutott mellett, míg az első ember megállt és segített.

Más kérdés, ha a baleset mellett elhaladó járókelőnek szaktudása van és adott esetben a mentők hívásán kívül tevőlegesen is hozzá tudna járulni a sérült ellátásához. Tehát ha egy orvos látja, hogy a földön egy vérző, eszméletlen ember fekszik, mellette egy személy áll és nézi, míg a harmadik kétségbeesetten telefonál, akkor kötelessége a tőle elvárható segítséget nyújtani és elsősegélyben részesíteni a balesetet szenvedett félt.

Ezt a jogszabály is külön kiemeli, mely alapján magasabb büntetési tétellel sújtja azokat a személyeket, akik úgy mulasztják el a segítségnyújtást, hogy arra egyként kötelesek lennének. A büntetési tétel abban az esetben is magasabb, ha a sérült személy a segítségnyújtás elmulasztása következtében meghal és a segítségnyújtás egyébként megmenthette volna.

Mi van, ha csak rontok a helyzeten?

Talán ez a legtöbbször felmerülő kérdés akkor, amikor valaki egy sérült és láthatóan segítségre szoruló személyt lát. Az embereknek általánosan szokott némi ismerete lenni az elsősegélynyújtás tekintetében, hiszen akinek jogosítványa van, elméletileg ilyen ismeretek birtokában van, valamint most már egyre több oktatási intézmény tartja fontosnak, hogy a diákok elsősegélynyújtási ismeretekkel rendelkezzenek.

A szakemberek álláspontja, hogy az esetek nagy többségében, az elsősegély nem rontja a sérült állapotát, sőt, sok esetben életet ment.

Fennállhat azonban az az eset, hogy az elsősegélyt nyújtó fél rosszul méri fel a sérült állapotát, amellyel még nagyobb kárt okoz, mely következtében esetleg a sérült meghal. A bírói gyakorlat alapján a segítségnyújtás elmulasztásának elkövetési magatartása a sérült vagy veszélyhelyzetbe jutott személynek a segítség nélkül hagyása, ezért a segítségnyújtás felajánlása vagy az utóbb orvosilag helytelennek bizonyult segítségnyújtást akkor is az általánosan előírt kötelesség teljesítésének kell tekinteni, ha az ténylegesen a sérült személy állapotromlását eredményezte.

Tehát a sérült állapotának rosszabbodása utóbb nem róható fel a segítséget nyújtó félnek.

Ha azonban azt látjuk egy baleset helyszínén, hogy a sérült megkapja a szükséges segítséget és magunk sem tudnánk többet tenni a balesetet szenvedett fél érdekében, akkor nem szükséges csak azért megállni, hogy ott legyünk. A katasztrófaturistáskodás még nem segített senkin, sőt, sok esetben rontja a sérült helyzetét, ha egy tömeg közepére kerül.

A fentiek tanulsága, hogy bátran nyújtsunk elsősegélyt, de legalább a szakszerű segítséget hívjuk ki, ha bajba jutott személyt látunk.

Ezeken túlmenően fontos tudni, hogy a metrómegállókban dolgozó forgalomirányítók szakképzett elsősegélynyújtók, valamint az elsősegély nyújtáshoz szükséges minimális eszközök is rendelkezésükre állnak, így a mentők értesítése után egy ilyen szituációban célszerű a BKV embereihez fordulni.