
Bár az agglomeráció folyamatos népszerűsége a nagyvárosokhoz közeli településeken eredményezett némi munkalehetőség-növekedést, a kertvárosba történő töretlen kiköltözési kedvnek természetes velejárója az ingázó tömeg. Ennek elsődleges oka, hogy a „kicsit kijjebb” költözők közül nagyon sokan továbbra is az agglomerációs központot képező városban találnak munkát, vagy éppen nem változtatnak állást, csak lakóhelyet. Ez a jelenség nemcsak a tömeg- és autós közlekedés megszervezésére ró terheket, de az ingázó munkavállalónak is komoly költségeket jelenthet. Fontos kérdés, hogy vajon ki kell-e vennie ebből a munkáltatónak a részét, és ha igen, milyen mértékben és feltételekkel?