Máris szeretnék eloszlatni egy tévhitet, ami azzal kapcsolatos, hogy a deviza alapú szerződés önmagában egy érvénytelen, jóerkölcsbe ütköző szerződés volna, amely biztosan tisztességtelen feltételeket tartalmaz. Ez így önmagában, a konkrét szerződés – és főleg a szerződéskötés előtt adott tájékoztatás – ismerete nélkül nem jelenthető ki.

A Kúria több jogegységi határozatában is kimondta, hogy a deviza alapú szerződés önmagában nem ütközik jóerkölcsbe, nem lehetetlen szolgáltatásra irányul, nem leplezett szerződés és nem semmis. Akármennyire is nekünk tetsző álhírekkel találkozunk, vagy olyan tanácsot kapunk, ami látszólag egycsapásra megoldja a problémánkat, ezt ne feledjük el.

Tehát pusztán azért, mert deviza alapú szerződés, még nem semmis. Viszont ez csak akkor igaz, ha a fogyasztó az árfolyamkockázatból eredő esetleges terheket fel tudta mérni, mert ehhez minden szükséges tájékoztatást megkapott.

A fogyasztó abban az esetben tudja vállalni egy jogügylet kockázatait, ha azokkal tisztában van a szerződéskötés pillanatában.

Tehát a fogyasztó csak abban az esetben vállalhatta az árfolyamkockázattal járó terheket, ha az árfolyamkockázattal kapcsolatban teljeskörű és világos tájékoztatást kapott.

Ilyen tájékoztatás hiányában az átlagosan körültekintő, és tájékozott fogyasztó egyszerűen nem volt abban a helyzetben, hogy az árfolyamingadozás kockázatait felmérje, és ilyen jellegű felelősséget vállaljon.

Nade egy átlagosan tájékozott és körültekintő fogyasztó számára milyen tájékoztatást kell adni, ami már egyértelmű és elég világos? A Kúria és az Európai Bíróság is meghatározott olyan feltételeket, amelyek teljesülése esetén a fogyasztó tájékoztatása nem volt megfelelő.

Az árfolyamkockázat viselésével kapcsolatos tájékoztatás elmaradása, vagy nem megfelelő volta esetén tisztességtelen, vagyis nem világos, és nem érthető – tehát így érvénytelen – a szerződésnek az a rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot a fogyasztó viseli.

Ettől az egész szerződés érvénytelen lesz? Igen, mivel ez a főszolgáltatás körébe tartozó szerződési rendelkezés, ennek érvénytelensége az egész szerződés érvénytelenségét eredményezi, aminek következtében a fogyasztó nem kötelezhető az árfolyamkockázat viselésére.

Az árfolyamkockázat a következő tipikus esetekben nem terheli a fogyasztót:

Ha a tájékoztatás megtörténtét és elvárt tartalmát a pénzügyi intézmény sem kockázatfeltáró nyilatkozattal, sem a szerződés világos és érthető rendelkezéseivel, sem pedig szóbeli tájékoztatás megtörténtével és tartalmával nem tudja bizonyítani.

Ha a tájékoztatás tartalmát csak kikövetkeztetni lehet több rendelkezés együttes értelmezésével.

Ha a megfelelő írásbeli tájékoztatással szemben a fogyasztó bizonyítja, hogy a pénzügyi intézménytől kapott szóbeli tájékoztatás tartalma vagy egyéb körülmények folytán alappal gondolhatta, hogy a kockázat csekély, vagy nem valós.

Tehát nem csak akkor mentesülhetünk az árfolyamkockázat viselése alól, ha az írásbeli tájékoztatás nem világos, nem valós, vagy hiányzik, hanem akkor is, ha egyértelműen bizonyítani tudjuk, hogy a bank alkalmazottja úgy állította be ezt a kockázatot, mint amelynek esélye csekély. Ugyanakkor vigyázzunk, ezt nekünk kell bizonyítanunk, hiszen ebben az esetben a bank bizonyította, hogy írásban megfelelő tájékoztatást nyújtott részünkre. Azt, hogy szóban mi hangozott el, azt annak kell bizonyítania, aki arra hivatkozik.

Árfolyamkockázat – Mikor megfelelő egy tájékoztatás?

És most jön az a rész, amivel sokan sajnos nincsenek tisztában. Egy árfolyamkockázatról szóló tájékoztatás a Kúria és az EUB szerint is lehet megfelelően részletes, érthető, világos és egyértelmű. És ez esetben a fogyasztó nem fog mentesülni az árfolyamkülönbözet okozta többletteher alól. Miért? Azért, mert fogyasztóként is vállalhatunk valós, sőt jelentős piaci kockázatokat, dönthetünk úgy, hogy kockázatos, vagy drága hitelt veszünk fel. Gondoljunk csak bele: befektethetjük a pénzünket kockázatos kötvényekbe, vagy felvehetünk akár kedvezőtlen feltételekkel is hitelt. Ezt a jog nem tiltja meg, csak az a kérdés, hogy ismerjük-e a kockázatokat, vagy sem.

A Kúria állásfoglalása és a bírói gyakorlat alapján a tájékoztatás akkor megfelelő, ha abból kitűnik, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozásnak nincs felső határa, vagyis a törlesztő részlet akár jelentősen is megemelkedhet, a forint leértékelődése hatással van a törlesztőrészletek és a tőkeösszeg mértékére is, valamint, ha abból az is kitűnik, hogy az árfolyamváltozás lehetősége valós, az a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet.

A tájékoztatásnak egy átlagosan tájékozott és körültekintő fogyasztó számára érthetőnek, világosnak és egyértelműnek kell lennie.

Miért egy átlagos fogyasztónak? Azért, mert nem szükséges pénzügyi szakembernek lenni ahhoz, hogy valaki hitelt vegyen fel, kockázatos pénzügyi műveleteket hajtson végre, vagy akár befektessen. Ha így lenne, akkor a bankok kizárólag közgazdászok és pénzügyi szakemberek számára adhatnának hitelt. Jogászoknak biztosan nem, mert mi jogászok híresen gyengék vagyunk matekból.

Tehát mindezek ismeretében, egy pénzügyi végzettséggel nem rendelkező, átlagosan tájékozott fogyasztó is hozhatott megalapozott, felelősségteljes döntést, ha ezen információkkal tisztában volt a szerződéskötés pillanatában. Márpedig akkor vállalhatta és vállalnia is kellett a piaci kockázatokat.

Ezen tájékoztatás nélkül azonban, olyan kockázatot, amelyet nem ismert, nem is vállalhatott.

Mi van akkor, ha nem volt megfelelő a tájékoztatás? Nem terhel az árfolyamkockázat, de akkor nem is kell fizetnem?

Nos nem egészen. Először is ezt a bíróságnak kell megállapítani, és kimondani a szerződés érvénytelenségét. Ha így az árfolyamkockázat nem terheli a fogyasztót, akkor is el kell számolnia a bankkal, hogy mennyi pénzt vett fel, mennyit fizetett vissza, és az árfolyamváltozást figyelmen kívül hagyva, pontosan mekkora összeggel tartozik még. Az is lehetséges, hogy már túlfizetésben vagyunk, mert olyan sokat fizettünk vissza, de előfordulhat, hogy még fizetnünk kell.