A technológiai fejlődés egyik eredménye az is, hogy az áramkimaradás nem pusztán az eszköz meghibásodásával vagy az élelmiszerek megromlásával kell kalkulálnunk, hanem akár egész adatállományok elvesztésével is szembesülhetünk. A jelentős anyagi kár természetesen jogosan veti fel a kérdést: a károsultnak kell-e viselnie valamennyi költséget?
Szerencsére már a bírói gyakorlat is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és kimunkálta az áramszolgáltató felelősségével kapcsolatos lényeges kérdéseket, melyek közül az első és a leglényegesebb a bizonyításra vonatkozik.
Főszabály szerint az áramkimaradás kapcsán a károsultnak kell igazolnia, hogy kára merült fel, illetőleg, hogy ez milyen összegszerűséget tesz ki – utóbbi tipikusan számlával, árajánlattal támasztható alá. Amennyiben a meghibásodott gépek javítását végző szakember álláspontja szerint az áramkimaradással összefüggő túlfeszültség miatt merült fel a károsodás, ezen véleményét tanácsos írásba foglaltatni, hogy felhasználható legyen az igényérvényesítés során. Ekkor ugyanis a szolgáltató köteles bizonyítani, hogy a feszültségingadozás megengedett mértékét nem lépte túl, illetőleg a tönkrement berendezés nem volt megfelelően biztosított túlfeszültség ellen.
Amennyiben a szolgáltató a fentieket nem tudja igazolni, de ki kívánja menteni magát a felelősség alól, esetlegesen olyan rajta kívül álló körülményekre vonatkozhat, melyeket előre nem láthatott, s nem volt elvárható tőle azok elhárítása vagy elkerülése. Ezen tényezők bizonyítása ugyanakkor szintén a szolgáltató terhére esik.
Ha tehát ilyen helyzetbe kerülünk, mindenképpen gondoskodjunk a hiba okának dokumentálásáról és számla igényléséről, hogy felkészülten kezdhessünk neki az igényérvényesítésnek!