Ami az egészségügyi dolgozónak a tapson kívül kijár

Kétségtelen, hogy napjaink orvostudományának egyik csúcsteljesítménye, ha egy elhunyt beteg szerveivel egy másik ember élete megmenthető. Igencsak erős kettősséget mutat a szervdonáció: ami szervbeültetésre váró számára a túlélést, az a donornak az élete végét jelenti. A kettejük között közvetítő egészségügyi csapatnak mindez pedig az éjjel-nappali rendelkezésre állásról, a precizitás próbájáról és az időtényező legyőzéséről szól.

Nem véletlen, hogy az ilyen beavatkozásokat jogszabály is külön honorálja. Mind a transzplantációs kórházat, mind az eljárásban részt vevő egészségügyi dolgozókat béren felüli juttatásban részesíti.

Ügyfelünk egy ilyen beavatkozásban vett részt, ám egészségügyi dolgozóként részére „csak a taps maradt”. Legalábbis egy ideig. Hónapokon át próbált hozzájutni a teljesítményét méltányoló díjazáshoz, ám kísérletei mindannyiszor eredménytelennek bizonyultak. A jogi utat először csak tanácsadás céljából vette igénybe, később azonban belátta, egyedül nem tudja megszerezni az elmaradt jutalmat.

Társaságunk e ponton lépett be a jogvita rendezésébe. Habár több alkalommal mi magunk is falakba ütköztünk, Ügyfelünk érdekében előterjesztett igényeinket kezdetben figyelmen kívül hagyták. Egy hónap munkájával mégis elértük azt a célt, hogy az érintett egészségügyi központ legfőbb vezetője – sajnálatának kifejezése mellett – személyesen intézkedjen Ügyfelünk járandóságának kifizetése felől.

Az így megkapott jutalmat, bár összegszerűségében inkább csak jelképesnek nevezhetjük, mégis, jelentős sikerként értékelhettük, hogy az egészségügyi dolgozó munkájának elismeréseként nem pusztán a napjainkban oly népszerű gesztussal – tapssal – szolgálhattunk, hanem Társaságunk részéről valódi segítség, megbecsülés volt, amit számára nyújtani tudtunk.