Álláskeresőnek kell tekinteni azt a személyt, akit álláskeresőként egy fővárosi vagy vármegyei kormányhivatal, valamely járási (fővárosi kerületi) hivatalánál nyilvántartásba vettek, tehát rendelkezik a munkaviszony létesítéséhez szükséges jogi és egyéb feltételekkel. Az álláskereső nem végezhet tanulmányokat oktatási intézmény nappali tagozatán, továbbá nem lehet jogosult öregségi nyugdíjra, illetve megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira, valamint – az alkalmi munkát kivéve – nem részesedhet egyéb keresőtevékenységből származó jövedelemben. Az álláskeresőnek szükséges együtt működnie az állami foglalkoztatási szervvel, mint a fővárosi és vármegyei kormányhivatalok, járási hivatalainak foglalkoztatási osztályaival.
Abban az esetben, ha valamely munkanélküli az álláskeresővé válását megelőző három éven belül legalább 360 nap munkaviszonnyal bír, úgy minden tíz ledolgozott napot követően egy napi álláskeresési járadékra lesz jogosult. Mindezek alapján az ellátásra való minimális jogosultság 36 nap, a maximális pedig 90 nap.
A törvény rendelkezései szerint az álláskeresési járadék maximum 90 napig folyósítható, mértéke pedig a korábbi átlagkereset 60%-a, amely azonban nem lépheti túl a kötelező legkisebb munkabér 100%-át.
A járadék összegét a személy álláskeresővé válása előtti négy naptári negyedév átlagkeresete alapján számítják ki. Abban az esetben, ha az álláskeresőt több munkáltató is foglalkoztatta ezen időszak alatt úgy, a járadék összegének alapját valamennyi munkáltatótól származó kereset átlaga jelenti. Létezik olyan eset is, amikor az álláskereső átlagkeresetét nem lehet kiszámítani, a járadék összegének alapját ekkor a nemzeti minimálbér 130%-a adja meg.