A „whistleblowing” irányelvről

Az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló 2019/1937/EU irányelvet (az ún. whistleblowing irányelvet) 2021. december 17-éig kellett a tagállamoknak átültetniük a saját jogrendjükbe.

Az irányelv gyakorlatilag minimumfeltételeket ír elő a bejelentésekkel kapcsolatos részletes eljárásrend és a bejelentő védelme kapcsán akkor, hogyha a bejelentő bizonyos iparági szabályozások megsértését észleli. Az irányelvvel érintett területek például a pénzügyi szolgáltatások, az élelmiszerbiztonság, a termékbiztonság és -megfelelőség, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem, továbbá a magánélet és a személyes adatok védelme.

Le kell szögeznünk, hogy Magyarországon még nem történt meg az irányelvnek megfelelő részletszabályozás kialakítása. Ugyanakkor a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény már tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek kiegészítésével és/vagy módosításával ezt a jogalkotó a közel jövőben várhatóan megteszi.

Mit ír elő az irányelv?

Az irányelv alapján az irányelv hatálya alá tartozó cégeknek kötelező egy olyan belső rendszert kialakítani, ahol a dolgozóik és partnereik be tudják jelenteni az általuk tapasztalt jogellenesnek vélt tevékenységeket, illetve aggályos magatartásokat. Mindezt egy olyan felületen keresztül kell tudniuk megtenni, amely megvédi őket a negatív következményektől, esetleges retorzióktól.

Azoknál a cégeknél, ahol legalább 250 munkavállalót foglalkoztatnak, a cég belső szervezetét érintő visszaélésbejelentő rendszer működtetése már jelenleg is kötelező. A 250 főnél kevesebb, de minimum 50 fő munkavállalót alkalmazó társaságoknál az uniós jognak való megfelelés érdekében 2023. december 17-éig szól a határidő.

Hogyan tudja szabályozni egy vállalkozás ezt a belső rendszert?

Az irányelv tehát akkor érint egy vállalkozást, hogyha legalább 50 munkavállalót foglalkoztat. Ebben az esetben első lépésként a vállalkozásnak fel kell mérnie a visszaélés-bejelentések lehetőségeit, illetve szükség esetén ki kell alakítania a bejelentő rendszert. Fontos kérdés ennek elhatározása során, hogy milyen módon kívánja az adott vállalkozás kialakítani a bejelentési rendszerét, illetve annak megfelelő működtetését, hiszen több megoldás közül is választhat. Egyfajta módszer erre, hogyha a munkáltató a szervezeten belül kezeli a bejelentéseket, mégpedig egy független személy erre a feladatra történő kijelölésével. Dönthet azonban a vállalkozás úgy is, hogy e feladat ellátását egy bejelentővédelmi ügyvéd segítségével látja el, tehát egy, a szervezetén kívül álló személyt bíz meg a feladat ellátásával. Fontos azonban, hogy bármelyik módszert is választja a munkáltató, mindenképpen szükséges egy olyan belső szabályzat megalkotása, amely szabályozza a bejelentések menetét, módszerét és az ahhoz kapcsolódó eljárást is. Ezen túlmenően a munkáltató által kialakított gyakorlatnak meg kell felelnie a jogi szabályozás követelményeinek, különös tekintettel a bejelentő személyes adatainak védelmére. Ezen túlmenően pedig a munkáltató gyakorlatának elő kell segítenie azt is, hogy a munkavállalók minél inkább tudatosak legyenek az élet ezen területén is.

A jelenlegi jogszabályi környezet

Az irányelvi szabályozás jelen pillanatban arra vár, hogy Magyarország átültesse a nemzeti jogba. Az irányelvek ugyanis alapvetően a tagállamokra rónak kötelezettséget, mégpedig azt, hogy az irányelvben megfogalmazott céloknak, értékeknek és minimumszabályoknak megfelelő jogszabályokat alkossanak meg a nemzeti jogalkotásban. A „whistleblowing” irányelv esetében reális esély van arra, hogy a közeljövőben megszületnek azon nemzeti jogszabályok, melyek átültetik az irányelv szabályait. Éppen ezért fontos a vállalkozások számára az, hogy mihamarabb megtegyék a szükséges intézkedéseket az uniós normáknak való megfelelés érdekében. Mivel az irányelvben lefektetett minimumkövetelmények mindenki számára megismerhetőek, így a magyar szabályozás hiányában is megtehetőek az első lépések.