A közlekedési baleset

A közlekedési balesetekből, így például gépjárművek ütközéséből eredő kártérítési igényeket – egyszerűsítve – a károsult a szerződésen kívüli károkozás és a kötelező gépjármű felelősségbiztosításra vonatkozó szabályok szerint érvényesítheti. A kiindulási pont az, hogy a bekövetkezett kártérítési igényt a károsultnak szükséges bizonyítania, legyen szó a követelésének jogalapjáról és összegszerűségéről is. Az, hogy milyen kártérítési tétel merül fel, mindig egyedi megítélés alá esik, tehát nem mindenkinél beszélhetünk ugyanazokról az igényekről. Ebben a tájékoztatóban a legfontosabb és legtipikusabb igényekről lesz szó.

A kártérítési igények

A kártérítési igényeket két nagy csoportba oszthatjuk. Az egyik a személyi sérülés miatt felmerülő sérelemdíj iránti igény, a másik pedig a dologi, azaz a károsult vagyonában bekövetkezett kárigény.

A sérelemdíj iránti igény a károsult személyében bekövetkezett károsodást, személyi sérülést, az azzal összefüggő fájdalmat hivatott kompenzálni. A károkozó jogellenes magatartása következtében – a fenti körben – a sérelemdíj a károsult részére mindenképp jár, azonban e követelés összegszerűsége azonban nehezen meghatározható. Ez utóbbi vonatkozásában mindenképpen terheli a bizonyítási kötelezettség a károsultat, melynek arra kell kiterjednie, hogy például a személyi sérülés, az esetlegesen hosszú gyógytartamú lábadozás, milyen hátránnyal járt az ő életében. Ha esetleg maradandó sérülése keletkezett, akkor az életkörülményei miként változtak meg? Hogy egy picit szemléltessük is mindezt: más összeget követelhet ugyanazzal a típusú sérüléssel egy aktív, fiatal versenysportoló, akinek a mozgása beszűkült, és ezáltal a sportot abba kell hagynia, mint egy idős, azonban a balesetet megelőzően sem igazán aktív személy. Míg az előbbi magasabb, úgy az utóbbi károsult alacsonyabb összegű igényt terjeszthet elő. Az is általános iránymutató lehet, hogy minél súlyosabb a közlekedési balesetből eredő sérülés, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a sérelemdíj összege is ezzel arányos mértékben magasabb lesz.

Tudni kell tehát, hogy nincs olyan „lista”, mely megmondja, hogy egy lábsérülésre, vagy egy más problémára mekkora összegű sérelemdíj iránti igény követelhető. Ez tehát sosem kőbe vésett. Ugyanakkor az összegszerűség meghatározásához nagyon sok segítséget jelent, a hatályos bírósági gyakorlat, mely az ügyek nagy számából eredően folyamatosan kapaszkodót jelent a károsultak számára.

Mivel a közlekedési balesetek esetén a károsult az igényét a károkozói felelősségbiztosítóval szemben érvényesíti, ezért kialakult az a gyakorlat, hogy a biztosítók a sérelemdíj meghatározása és az ellátással összefüggésben felmerülő költségek térítésének vizsgálatához orvosszakértői vizsgálatra küldik a károsultat. Ez kifejezetten jellemző, ha komoly személyi sérülést szenvedett a károsult. Önmagában ez a vizsgálat nem „időhúzás” a biztosító részéről, hiszen annak megállapítása, hogy egy sérülés maradandó-e, van-e ennek következtében visszamaradott egészségügyi károsodás, igenis lényeges a sérelemdíj meghatározása során. Emiatt a károsultnak javasolt a körben együttműködnie a biztosítóval. Ugyanakkor, ha esetleg olyan szakvélemény születne, melyet a károsult magára nézve hátrányosnak vél, lehetősége van neki is arra, hogy ő maga is igazságügyi szakértőt bízzon meg az álláspontjának alátámasztására, a biztosítói szakvélemény vitatásra. Érezhető, hogy ez egy hosszú, bonyolult, ugyanakkor a károsult számára igen megterhelő folyamat lehet. Épp ezért e tételek meghatározása és érvényesítése miatt javasolt szakemberhez fordulni.

Cikkünk következő, 2. részében pedig a dologi kárigényekről, ezen belül is a járművet érintő sérülés miatti igényekről lesz szó részletesebben.