A fenti példákból is látható, hogy egy vállalkozási szerződés megkötése rutin műveletként is megvalósulhat, hiszen nem minden esetben tartozik vaskos dokumentáció a fenti megállapodásokhoz. Nem is lenne életszerű írásos vállalkozási szerződést kötni egy étteremben megrendelt ebédhez. Érdemes azonban belegondolni, hogy a legtöbb munka, mű többféle anyagból, többféle módon is megvalósítható, így mind a megrendelőnek, mind a vállalkozónak az az érdeke, hogy pontosan megállapodjanak a szerződés tartalmában.

Arra vonatkozóan nem áll rendelkezésre statisztika, hogy a vállalkozási szerződések hány százaléka megy teljesedésbe vita nélkül, legyen szó akár a Polgári Törvénykönyvben nevesített kivitelezési szerződésről, vagy például a külön nem nevesített kozmetikai kezelésről.

Amennyiben azonban akár az elvégzett munka minősége, akár a kiszámlázott munkadíj miatt elszámolási vitára kerül sor, annak jogi rendezése sok esetben hozhat meglepő eredményt. Kiderülhet akár az is, hogy a vállalkozási szerződés létre sem jött a felek között.

A vonatkozó jogi szabályozás szerint ugyanis ahhoz, hogy a szerződés érvényesen létrejöjjön, a feleknek legalább a szerződés legfontosabb tartalmi elemeiben meg kell állapodnia. A vállalkozási szerződés esetén ilyen fontos tartalmi elem a vállalkozói díj.

A vállalkozói díjat a felek több módon is meghatározhatják. Így kiköthetnek átalánydíjat, vagy megállapodhatnak tételes elszámolásban is.

Átalánydíj esetén a vállalkozó és a megrendelő a végeredményhez szükséges munkálatokat és költségeket konkrét összegben beárazza előre, és függetlenül attól, hogy az előre eltervezettnél több vagy kevesebb ráfordítással lehet azt elérni, a vállalkozói díj fix marad. Így például az adott munka létrehozásához, a megrendelt eredmény elvégzéséhez szükséges munkálatokat akkor sem számolhatja el a vállalkozó a kialkudott díjon felül, ha azokkal a vállalkozói díj kalkulálásakor nem számolt. A megrendelő az ilyen többletmunkák költségét csak abban a kivételes esetben köteles megtéríteni a vállalkozónak, amennyiben a szerződés megkötésének az időpontjában azok egyáltalán nem voltak előreláthatóak. Amennyiben a vállalkozó csak rosszul mérte fel a munka elvégzésére fordítandó időt vagy anyagszükségletet, a saját kockázatára vállalta átalánydíjjal a mű létrehozását. Természetesen az olyan pótmunkákkal, amelyeket a megrendelő utólag, például tervmódosítás miatt kér megvalósítani, külön szükséges elszámolni.

Ettől eltérően a tételes elszámolás esetén a vállalkozó a ténylegesen elvégzett munka ellenértékére jogosult. Ebben az esetben nyilván igazolnia kell a ráfordított munkaórák számát, illetve az alkalmazott anyag költségének elszámolása is tételesen történik.

Látható, hogy a két díjmeghatározás közötti különbség abban áll, hogy míg egyik esetben a megrendelő által fizetendő összeg előre látható, addig tételes elszámolás esetén a munka elvégeztével van mód annak pontos meghatározására. 

A legtöbb vállalkozási szerződés fő szabály szerint nincs írásos alakhoz kötve, de kivételek vannak, így az utazási szerződés, kivitelezési szerződés írásba foglalása kötelező. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy mind a megrendelő, mind a vállalkozó számára nagyobb biztonságot jelent, ha a vállalkozási szerződés megkötése írásban történik, akár megrendelőlap kitöltésével, akár egyedi szerződéssel. Fordítsunk fokozott figyelmet arra, hogy a szerződésben a vállalkozói díj meghatározása milyen módon történik, a díj pontosan milyen eredmény létrehozását foglalja magában. Az elszámolási viták megelőzése a szerződés pontos előkészítésével kezdődik.