A temetéssel összefüggő szabályokat a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény tartalmazza. Erről részletesen itt írtunk. A részletszabályokról pedig a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 145/1999. (X. 1.) Korm. rendelet. Ezen túlmenően pedig az egyes önkormányzatok megalkothatják saját, temetésre és temetőkre vonatkozó önkormányzati rendeleteiket, melyekkel kiegészíthetik az országos szabályokat.

A temetés módja

A temetés hamvasztással vagy hamvasztás nélkül történhet. A két mód közötti választás és az, hogy hol legyen az eltemetés helye alapvetően az elhunyt életében tett rendelkezésétől függ. Ettől eltérni akkor lehet, hogyha az az eltemettető személyre aránytalan terhet ró. Az elhunyt életében tett rendelkezése hiányában az eltemetés módját és helyét az a személy határozza meg, aki a temetésről gondoskodik, vagy arra köteles lenne. Ez utóbbi esetben képzelhető el, hogy az eltemettetésre köteles személy helyett a temetésről más szerv vagy személy úgy gondoskodik, mintha az elhunyt saját halottja volna.

Kiemelendő szabály, hogy ha a temetésről több személy gondoskodik és közöttük az eltemetés módja tekintetében nincs megegyezés, a temetés csak elhamvasztás nélkül történhet. Amennyiben tehát például az elhunyt után csak két gyermeke maradt életben, közöttük azonban nincs megegyezés abban, hogy hamvasztással vagy anélkül valósuljon meg a temetés, úgy az elhunytat nem lehet hamvasztani.

Az első, jogszabály által nem rendezett probléma éppen ebből fakad, hiszen a hamvasztást technikailag lebonyolító temetkezési vállalkozások nem feltétlenül tudják azt, hogy a temetésről gondoskodók között biztosan fennáll-e egyetértés a hamvasztással kapcsolatosan.

Ki köteles a temetésről gondoskodni?

Elsődlegesen az köteles a temetésről gondoskodni, aki ezt önként, szerződésben vállalta. Ilyen vállalást leggyakrabban tartási szerződésben lehet találni. Másodsorban az elhunyt végrendeletében kijelölheti azt a személyt, akinek a temetésről gondoskodnia kell. Amennyiben nincs végintézkedés, úgy a temetéséről az elhunyt, elhalálozása előtt vele együtt élő házastársát vagy élettársát terheli ez a kötelezettség. Végezetül pedig a temetésről az elhunyt egyéb, közeli hozzátartozója a törvényes öröklés rendje szerint köteles gondoskodni. Közeli hozzátartozó a házastárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbefogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbefogadó-, a mostoha- és a nevelőszülő és a testvér.

Ha temetésre kötelezett személy nincs, ismeretlen helyen tartózkodik vagy a kötelezettségét nem teljesíti, a temetésről az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat (fővárosban a kerületi önkormányzat) polgármestere, illetve ha az elhalálozásra a fővárosi önkormányzat által közvetlenül igazgatott területen kerül sor, a főpolgármester gondoskodik.

A temetés helye feletti rendelkezési jog

A temetési hely felett főszabály szerint az rendelkezik, aki megváltotta. Több azonos jogállású örökös esetén – ellenkező megállapodásuk hiányában – a rendelkezési jog kizárólag együttesen gyakorolható. Az együttes joggyakorlás ugyanakkor nem feltétlenül azt jelenti, hogy az egyik örökös a másik tudta nélkül ne tehetne semmit a temetési hellyel. A temető üzemeltetője és harmadik személyek vonatkozásában úgy kell tekinteni, hogy az egyik örökös jognyilatkozata a másik örökösének is megfelel.

A rendelkezési jog gyakorlása a temetési helyre helyezhető személyek körének meghatározására, síremlék, sírjel állítására és mindezek gondozására terjed ki.  A temetési hely újraváltásában pedig elsőbbséget élvez az eltemettető, halála esetén pedig a törvényes öröklés rendje szerint soron következő közeli hozzátartozója. Az eltemettető a legtöbb esetben megegyezik azzal a személlyel, aki a temetési helyet megváltotta.

A temetési hely feletti rendelkezési jog időtartamát jogszabály határozza meg, amely hamvasztásos temetés esetében nem lehet kevesebb 10 évnél, egyéb esetekben nem lehet kevesebb 25 évnél.

A rendelkezési jog nem vagyoni értékű jog, annak átruházása, megszerzése vagy az attól való szabadulás miatt egyáltalán nem mindegy, hogy egy konkrét temetkezési hely vonatkozásában ki az eltemettető, illetve a temetési hely felett rendelkezési joggal bíró személy.

Egy kisarkított példával élve tételezzük fel, hogy Mária özvegy családi állapotban hunyt el, korábbi házasságából két fia született, Sándor és Tibor. Sándor két gyermek édesapja, akik sose találkoztak nagymamájukkal, mivel Tibor évek óta és édesanyja halálakor is Ausztráliában él. Tibornak nincs gyermeke, Magyarországon, egy háztartásban élt édesanyjával. Sándor a halálesetet hallva egyből Magyarországra utazott és mivel Tibort rendkívül megviselte édesanyjuk halála, magára vállalta a temetés körüli teendők intézését. Ebből adódóan Sándor váltotta meg a temetési helyet is. Az arról kiállított számla az ő nevére szól, a temető nyilvántartásában is ő került feltüntetésre. Évekkel később azonban Sándor egy váratlan balesetben elhunyt. Ennek az is a következménye, hogy a temetési hely felett a jövőben az ő törvényes örökösei, az az két gyermeke jogosult rendelkezni, akiknek egyáltalán nem volt kapcsolatuk elhunyt nagymamájukkal. Ezzel szemben Tibor, akinek szoros köteléke volt édesanyjával, nem lesz jogosult rendelkezni a temetési hely felett. Úgy gondolom, ez a példa jól szemlélteti, hogy rendkívül érdemes átgondolni azt, hogy ki legyen az a személy, aki rendelkezésre jogosult az adott temetési hely felett.

Összefoglalás

Szerettünk elvesztése mindig fájdalmas és a lelki megterhelés miatt sokszor nehéz a temetés körüli teendőket racionálisan átlátni. Érdemes azonban legalább a temetés módja, helye és a temetési hely felett rendelkezésre jogosult személyéről nagyon egyértelműen és világosan kommunikálni családon belül is.