A törvény alapján a szabadságot – a munkavállaló előzetes meghallgatása után – adja ki a munkáltató. Évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. A munkavállalónak erre vonatkozó igényét azonban legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt jeleznie kell a munkáltató részére annak érdekében, hogy a munkáltató tervezni tudjon vele a munkaszervezés, beosztás készítése során.

Az előírás szerint a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. A szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell, hogy ő is előre tudjon tervezni.

Fontos, hogy a munkaviszony megszűnésének esetét kivéve, a szabadságot nem lehet megváltani, azt mindenképpen ki kell adni a munkavállaló részére. Főszabály szerint a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. Amennyiben a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. Abban az esteben, ha a szabadságot, a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett időben kiadni, az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül mindenképpen ki kell adni.

A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja, a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja. Kollektív szerződés rendelkezése esetén a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki. A törvény alapján a munkáltató a munkavállalónak a kiadott szabadság időpontjának módosításával vagy megszakításával összefüggésben okozott kárát és költségeit köteles megtéríteni.

Főszabály szerint, a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Ez a szabály azt jelenti, hogy a munkavállalóra irányadó beosztást kell alapul venni. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a munkavállaló a szabadság kiadása során a beosztással azonos tartamra mentesül munkavégzési kötelezettsége alól, és a kiadott szabadságot ezzel egyező óraszámban kell elszámolni és nyilvántartani. Fontos, hogy amennyiben a munkaviszony megszűnésekor, a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, annak pénzbeli ellenértékét köteles lesz megváltani.