A jogos védelem két formája
A jogos védelemnek alapvetően két formáját különböztethetjük meg: az úgynevezett megelőző jogos védelmet, illetve a jogtalan támadás elhárításához szükséges jogos védelmet. A jogos védelem mindkét formája azt az Alaptörvényben rögzített alapvetés gyakorlati megvalósítását szolgálja, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a személye, illetve a tulajdona ellen intézett vagy az ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.
A megelőző jogos védelem
A Büntető Törvénykönyv kimondja, hogy „nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet.”.
A fenti meghatározásból is jól kitűnik, hogy ahhoz, hogy megelőző jogos védelemről beszélhessünk több feltételnek együttesen kell fennállnia. A fogalom központi eleme az, hogy a jogtalan támadással szemben védekező személy valamilyen védelmi eszközt telepít a támadás megelőzése céljából. A jogszabály konkrétan nem határozza meg, hogy milyen védelmi eszközről lehet szó, tipikus példaként ide tartozik a villanypásztor, de ilyen védelmi eszköz lehet például egy lándzsaszerű kerítés, verem vagy gödör ásása. Fontos azonban, hogy a védelmi eszköz csak olyan lehet, amely élet kioltására nem alkalmas, nagy erősségű, illetőleg magasfeszültségű áramot tehát jogszerűen nem lehet a kerítésbe vezetni azért, hogy lakásunkat vagy javainkat megvédjük a betörőkkel szemben. Amennyiben a telepített védelmi eszköz a testi épség sérelménél súlyosabb, tehát élet kioltásával járó következménnyel jár, úgy a védekező emberölés miatt felelősségre lesz vonható. Ezen túlmenően pedig ha nem a jogtalan támadónak, hanem vétlen személynek okoz sérülést a védekező által telepített eszköz, úgy ennek kockázatát jogtalan támadás hiányában a védekezőnek kell viselnie. Ez azt jelenti, hogy ha a védelmi eszköz vétlen személynek okoz sérelmet, e sérelem gondatlanságból történt okozásáért (például testi sértés, vagy foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés gondatlan vétsége miatt) a védekező felel.
A bíróságoknak ezen túlmenően azt is vizsgálniuk kell, hogy a védekező megtett-e mindent, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet. E körben a jogszabály szintén nem határoz meg konkrét magatartásokat, amelyek megvalósulása esetén e feltétel teljesül, vagy nem teljesül, így a konkrét eset minden körülményének alapos vizsgálata szükséges. A kötelezettség teljesíthető például a jogtalan támadás esetleges következményeire a figyelmet közvetlen vagy közvetett módon felhívó valamely jelzés (felirat, ábrázolás, fény- vagy hangjelzés) alkalmazásával. Az adott helyzetben elvárhatóság azt fejezi ki, hogy nem csupán a védekező személye, hanem a választott eszköz is befolyásolja, hogy milyen módon kell a védekezőnek a sérelem elkerülése érdekében mindent megtennie.
A jogos védelem másik esete
A Büntető Törvénykönyv rögzíti azt is, hogy „nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.”
Jól látható tehát, hogy a jogos védelem ezen fajtájánál is egy jogtalan támadással szembeni védekezésről van szó, amelyet védekező magatartásával igyekszik elhárítani. Ebben az esetben azonban a támadásnak „intézettnek”, vagy „közvetlenül fenyegetőnek” kell lennie. Közvetlenül fenyegető támadásról akkor beszélünk, ha az elhárító cselekmény akkor és ott történő kifejtésének az elmulasztása a későbbi elhárítás lehetőségét kizárja. A megtámadottnak nem kell megvárnia, hogy a közvetlen fenyegetésből a támadás ki is fejlődjön, a szembeszállás joga éppúgy megilleti a közvetlen fenyegetés esetén is.
Fontos azonban, hogy a jogos védelmi helyzet csak addig áll fenn, amíg a jogtalan támadás, vagy a közvetlen fenyegetés tart. Amennyiben tehát a támadó észlelhetően felhagy a támadással, például azzal, hogy elfut a helyszínről, a jogos védelmi helyzet már nem áll fenn. Ebben az esetben ha a védekező a korábbi támadó után fut és őt utolérve bántalmazza, úgy a jogos védelem már nem lesz büntethetőséget kizáró ok.
A fentieken túlmenően a bíróságoknak azt is vizsgálniuk kell, hogy a védekező a jogtalan támadás elhárításához szükséges magatartást fejtett-e ki. Nem büntethető azonban az, aki az elhárítás szükséges mértékét ijedtségből vagy menthető felindulásból lépi túl.
A szituációs jogos védelem
A Büntető Törvénykönyv meghatároz továbbá bizonyos eseteket, amikor a támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna. Ezekben az esetekben tehát egy megdönthetetlen törvényi vélelemről van szó. Ilyen szituációk fennállása esetén a bíróságoknak nem kell azt vizsgálnia, hogy a védekező elhárító magatartása szükséges volt-e, másképpen fogalmazva ezen esetekben a támadó életének kioltása is szükséges magatartásnak minősül. Ilyen eset, hogyha a személy elleni támadást éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el. Szintén ilyen esetet eredmény az, hogyha a támadást lakásba éjjel, fegyveresen, felfegyverkezve vagy csoportosan történő jogtalan behatolással vagy lakáshoz tartozó bekerített helyre fegyveresen történő jogtalan behatolással követik el. Amennyiben tehát a védekező a lakásba éjjel behatoló betörőt leszúrja, az pedig életét veszti, úgy a védekező jogos védelemre hivatkozással mentesülhet a büntetőjogi felelősségre vonás alól.
Összegzés
A jogos védelemmel, megelőző jogos védelemmel összefüggő ügyek általában nem a könnyebben megítélhető, illetve elbírálható ügyek közé. Látható, hogy a bíróságoknak is több körülményt kell feltárniuk és megítélniük, és sokan hivatkoznak rá akkor is, amikor a védelem valójában nem illeti meg őket. Összegzésként azonban az elmondható, hogy büntetőjogi jogszabályaink bizonyos korlátok között, de mindenki számára lehetővé teszik, hogy az őt ért jogtalan támadással szemben fellépjen.