A jogalap nélkül kifizetett munkabérről

Jogalap nélkül kifizetett munkabérnek nevezünk tehát minden olyan, munkabér jogcímén kifizetett juttatást, ami valójában nem járna a munkavállaló számára. Az ilyen téves kifizetésnek általában adminisztratív okai lehetnek, rosszabb esetben pedig a munkavállaló csalárd magatartása is eredményezhet jogalap nélkül kifizetett munkabért. Elképzelhető, hogy a munkáltató egy adott hónapban tévesen kétszer utalja el valamely munkavállaló munkabérét. A bérszámfejtés során pedig számtalan olyan apró tévedésre sor kerülhet, ami azt eredményezi, hogy magasabb összegű bért kap a munkavállaló, mint amennyi járna neki. Életszerű továbbá az is, hogy a munkavállaló nem is veszi észre az elszámolás pontatlanságát, hiszen például saját maga nem tartja szorosan nyilván azt, hogy melyik hónapban mennyit túlórázik, mikor jár neki éjszakai vagy műszakpótlék.  Sajnos azonban az is könnyen előfordulhat, hogy maga a munkavállaló tüntet fel a valóságnak nem megfelelő adatokat például a jelenléti íven annak érdekében, hogy magasabb összegű munkabért kapjon, s erre csak a bér kifizetése után derül fény.

Fontos azonban azt is megemlíteni, hogy számtalan olyan kifizetést is teljesíthet a munkáltató a munkavállaló irányába, amelyet ugyan nem az elvégzett munkáért cserébe kap a munkavállaló, mégsem lesz jogalap nélkül kifizetett munkabér. Ilyen kifizetés például a versenytilalmi megállapodás ellenértékeként kifizetett juttatás, a munkavállaló indokolt költségeinek megtérítése, vagy éppen a tanulmányi szerződésből fakadó fizetési kötelezettség.

Mit és mennyi időn belül tehet a munkáltató?

A jogalap nélkül kifizetett munkabér egyértelműen visszajár a munkáltató számára, azt jogosult visszakövetelni a munkavállalótól. A munkáltató követelése azonban a kifizetett, nettó összegre korlátozódik, amennyiben maga eleget tett adó megállapítási és adólevonási kötelezettségének és nettó összeget fizetett ki a munkavállaló számára. A tévesen levont és befizetett adó visszatérítése ügyében a munkáltató az adóhatósághoz tud fordulni.

A jogalap nélkül kifizetett munkabért főszabály szerint viszonylag rövid, 60 napos határidőn belül követelheti vissza a munkáltató.  A 60 napos határidőn túl, a három éves elévülési időn belül akkor követelhető vissza a jogalap nélkül kifizetett munkabér, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő. E körülményeket a munkáltatónak kell bizonyítania. E körben azt az általános alapelvet kell figyelembe venni, hogy a munkaszerződés teljesítése során úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem azt szükséges tehát bizonyítania a munkáltatónak, hogy a munkavállaló ténylegesen felismerte a kifizetés alaptalanságát, hanem azt, hogy a körülmények alapján egy általános mértékű figyelmességgel felismerhető lett volna az, hogy a munkáltató jogalap nélkül fizetett ki munkabért.

A gyakorlatban a legtöbb esetben a munkáltató első lépésként informálisan jelzi a munkavállaló számára, hogy fizesse vissza a számára jogalap nélkül kifizetett összeget. Amennyiben azonban ez nem vezet eredményre, úgy a munkáltató több jogi lehetőség közül is választhat.

Az egyik rendelkezésre álló eszköz, hogy a munkáltató fizetési felszólítást küld a munkavállaló számára. Ez azonban csak akkor megfelelő eszköz a munkáltató számára, hogyha az összeg nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) háromszorosát. A fizetési felszólítás eszközével ugyanakkor akkor is élhet a munkáltató, hogyha a felek között már nem áll fenn munkaviszony. A fizetési felszólítást írásba kell foglalni, valamint annak jogorvoslati kioktatást is kell tartalmaznia. A munkavállaló a fizetési felszólítást főszabály szerint 30 napon belül, bíróság előtt támadhatja meg. Amennyiben erre nem kerül sor, avagy a megtámadás eredménytelen lesz, úgy a fizetési felszólításban szereplő összeg akár végrehajtási eljárás során is behajtható a munkavállalótól.

A másik rendelkezésre álló eszköz, hogy a munkáltató közjegyzőhöz fordulhat és fizetési meghagyásos eljárásban követelheti vissza a jogalap nélkül kifizetett munkabért. A fizetési meghagyásos eljárás során a közjegyző a bizonyítékok mérlegelése nélkül kibocsát egy úgynevezett fizetési meghagyást, amelyet megküld az ellenérdekű félnek (kötelezettnek). Amennyiben a kötelezett 15 napon belül nem él ellentmondással, úgy a fizetési meghagyás jogerőssé válik és ugyanúgy végrehajtható lesz, mint egy jogerős bírósági ítélet. Ellentmondás esetén pedig a munkáltatónak, mint jogosultnak kell 15 napon belül bíróság előtt peres eljárást kezdeményeznie, amennyiben igényét érvényesíteni kívánja.

A munkáltató rendelkezésére álló harmadik eszköz pedig az, hogy akár egyből bírósághoz is fordulhat a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszafizetése érdekében.

Miért nem érdemes halogatni a munkabér visszafizetést?

A munkavállaló szemszögéből mindig mérlegelni kell azt, hogy valóban megalapozott-e a munkáltató igénye, illetve betartotta-e a fent említett határidőket a munkáltató. Amennyiben azonban az állapítható meg, hogy a munkáltató igénye minden bizonnyal megállná a helyét bíróság előtt is, úgy nem érdemes halogatni a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszafizetését. Ennek egyik oka, hogy amennyiben végrehajtási eljárásra kerül sor, úgy az eljárási és egyéb járulékos költségek könnyen elérhetik, vagy éppen meghaladhatják a munkáltató eredeti követelését. Ezen túlmenően pedig a végrehajtási eljárás során az adós munkavállaló munkabérének akár 50%-a is letiltható az eljáró önálló bírósági végrehajtó által. Ez pedig nem vitásan olyan mértékű megterhelést jelenthet hónapról hónapra, amely egy átlagos munkavállaló számára akár teljes ellehetetlenüléshez is vezethet.

Munkabér elmaradásával kapcsolatban itt olvashatnak részletesebben.