Ki rendelkezik a szabadságokkal?

Először is érdemes tisztázni azt, hogy a szabadságot főszabály szerint nem a munkavállaló veszi ki, hanem azt a munkáltató adja ki. Alapvetően tehát a munkáltató kezében van a döntés, hogy melyik munkavállaló mikor lesz az évben szabadságon. Ez azonban nem jelent teljhatalmat a munkáltatók kezében, a Munka Törvénykönyvének több rendelkezése is biztosítja ugyanis azt, hogy a munkavállalónak is legyen beleszólása abba, mikor legyen szabadságon.

Ilyen rendelkezés az, amely előírja, hogy a munkáltató a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatása után adja ki. A szabadság kiadása előtt tehát arról ki kell kérni a munkavállaló véleményét is, bár ez még nem jelenti azt, hogy a munkáltató köteles a munkavállaló észrevételeinek megfelelően tervezni a szabadságok kiadását. A Munka Törvénykönyve előírja továbbá azt is, hogy a munkáltató évente hét munkanap szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ez utóbbi rendelkezés nem vonatkozik a munkaviszony első három hónapjára. A munkavállaló pedig legalább tizenöt nappal korábban köteles jelezni, hogyha élni kíván az említett hét munkanap szabadsággal.

A munkáltatóknak pedig egy további, fontos szabályra is figyelemmel kell lenniük a szabadságok tervezése során. A szabadságot ugyanis úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ettől a szabálytól azonban a felek megállapodásukkal eltérhetnek, amely lehetőséggel igen gyakran élnek is. Nem ritka ugyanis, hogy már az év elején megállapodik arról a munkáltató és a munkavállaló, hogy a szabadságok igénybevételére a tárgyévben úgy fog sor kerülni, hogy nem lesz egybefüggő tizennégy napi szabadsága a munkavállalónak.

Fontos továbbá észben tartani azt is, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell. Az tehát nem jogszerű, hogyha a munkáltató a nap végén közli a munkavállalóval, hogy holnaptól szabadságon lesz, hiszen a munkavállalónak is érdeke, hogy előre tudjon tervezni szabadságaival.

Mikor kell kiadni a szabadságokat?

Azt azonban semmilyen jogszabályi rendelkezés nem írja elő, hogy a szabadságokat, vagy azok túlnyomó részét nyáron kell kiadnia a munkáltatónak. A Munka Törvénykönyve ugyanis csak azt írja elő, hogy az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az öt munkanapot. Ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki a szabadságot. Felmerülhet továbbá az is, hogy a munkavállaló oldalán merül fel valamilyen ok, ami miatt a szabadságot az esedékesség évében nem lehet kiadni. Ebben az esetben a szabadságot az ok megszűnésétől számított hatvan napon belül kell kiadnia a munkáltatónak. Tipikusan ilyen eset az, amikor a munkavállaló gyermekének gondozása céljából fizetés nélküli szabadságot vesz igénybe, gyermeke három éves koráig. Ilyenkor a felgyűlt szabadságot az után adja ki a munkáltató, miután visszatér a munka világába a munkavállaló.

A szabadság elhalasztása, illetve megszakítása

Kevesen ismerik azonban a Munka Törvénykönyvének azt a rendelkezését, amely előírja, hogy a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadását elhalaszthatja, illetve a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakíthatja.

A szabadságot legfeljebb hatvan nappal halaszthatja el a munkáltató, az apasági szabadság elhalasztására pedig nincs lehetőség. Az apasági szabadság és a szülői szabadság megszakítására szintén nincs lehetősége a munkáltatónak.

A munkáltatónak kötelessége, hogy az elhalasztást, illetve a megszakítást írásban indokolja, továbbá az elhalasztás esetén a kiadás általa javasolt időpontját egyidejűleg közölnie kell a munkavállalóval.

Fontos azonban, hogy vita esetén a munkáltatónak kell azt bizonyítania, hogy valóban fennállt olyan kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok, amely indokolja a munkavállaló szabadságának megszakítását vagy elhalasztását.

Mindezeken túlmenően a munkavállalónak a kiadás időpontjának módosításával vagy a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni. A szabadság megszakítása esetén a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be. Amennyiben tehát például a munkavállaló már lefoglalt szállással, repülőjeggyel rendelkezik, amelyek árát nem tudja visszaigényelni, a munkáltató pedig elhalasztja a szabadság kiadását, úgy a köteles megtéríteni a munkavállalónak ezzel okozott kárt is. Ha pedig a szabadság megszakítása miatt például repülőjegyet kell vennie a munkavállónak, hogy hazatérjen, úgy ezt a költséget is érvényesítheti a munkáltatóval szemben. Érdemes azonban ilyenkor is lehetőség szerint előre egyeztetnie a munkáltatónak és a munkavállalónak, hogy mindkét fél pontosan tisztában legyen a felmerülő költségekkel, károkkal.

Összegzés

A szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatása után a jogszabályi rendelkezések betartása mellett a munkáltató adja ki. A már kiadott szabadság elhalasztására, illetve megszakítására is lehetősége van a munkáltatónak, amennyiben a jogszabályban rögzített okok fennállnak. Az okozott kár, költség megtérítésére azonban ilyenkor köteles a munkáltató. Fontos azonban, hogy a fenti szabályokat munkavállalóként is ismerjük, így nem ér felkészületlenül minket az sem, hogyha szabadságunk alatt közli munkáltatónk, hogy másnap be kell mennünk dolgozni.