A döntés előzménye a pedagógusok minősítési rendszerének bevezetése, és a minősítési rendszer folyamatos változása volt. A nemzeti köznevelési törvény révén 2013 óta a pedagógusok besorolása (mely a bérbesorolást is magában vonja) egy úgynevezett minősítési eljáráshoz kötött. Ez azt jelenti, hogy a pedagógus munkakörben foglalkoztatott számára egy új előmeneteli rendszeren alapuló pedagógusi életpálya lett bevezetve, ami egy kétéves gyakornoki időszakból és négy további lehetséges fokozatból áll: Pedagógus I., Pedagógus II., Mesterpedagógus és Kutatótanár. Az egyes fokozatokhoz eltérő illetmények tartoznak, a korábbihoz képest eltérő bértáblával. A bérek vonatkozásában megmaradt ugyan a háromévenkénti béremelési automatizmus, azonban maga a bértábla nemcsak a megszerzett képesítéseket, valamint a pályán töltött éveket veszi figyelembe, hanem a minősítési eljárás eredményét is.
Ennek az előmeneteli rendszernek a bevezetésekor azt, aki már legalább 2 éves szakmai tapasztalattal rendelkezett, az úgynevezett Pedagógus I. fokozatba sorolták, ezt követően pedig ahhoz, hogy ne szűnjön meg a közalkalmazotti jogviszony, részt kell venni a minősítési eljáráson annak meghatározott rendje szerint. Azok a pedagógusok, akiknek a rendszer bevezetésekor legfeljebb 10 év volt hátra nyugdíjig, mentességet kaptak a minősítési eljáráson való részvétel alól, ennek fejében azonban maradtak is a Pedagógus I. besorolás alatt.
Mivel ez anyagi hátrány jelentett, sokan döntöttek úgy, hogy bár nem kötelező, de önkéntesen részt kívánnak venni a minősítési eljárásban. Az előmeneteli rendszer szabályai aztán többször és több ponton módosultak. Többek között előírták, hogy azt a pedagógust, akinek a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig és az öregségi teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő megszerzéséig hét év, vagy annál kevesebb ideje van hátra, vagy öregségi nyugdíjra jogosult, automatikusan, minősítési eljárás nélkül a Pedagógus II. fokozatba sorolják be. A megsemmisített rendelkezés korábban úgy rendelkezett, hogy ez alól a szabály alól kivételt képeznek azok, akik megfelelnek ezeknek a feltételeknek, azonban korábban sikertelen minősítési eljárásban vettek részt. Ők tehát hátrányos megkülönböztetésben részesültek azáltal, hogy automatikusan nem kerülhettek magasabb fokozatba.
Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján érdemben azt vizsgálta, hogy a kifogásolt rendelkezések ésszerű indok nélkül, hátrányosan különböztetik-e meg azokat a pedagógus munkakörben foglalkoztatottakat, akik korábban sikertelen minősítési eljárásban vettek részt. Az Alkotmánybíróság az indítványokat megalapozottnak találta.
Az Alkotmánybíróság a döntését a diszkrimináció tilalmával indokolta. Megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezése ésszerű indok nélkül, azaz önkényesen különbözteti meg a Pedagógus II. fokozatba kerülés szempontjából a nyugdíjhoz közel álló pedagógusoknak azt a körét, akik sikertelen minősítési eljárásban vettek részt, azoktól a pedagógus társaiktól, akik ilyen minősítési eljárásra önkéntesen nem jelentkeztek.
Ennek során kimondta, hogy a minősítő eljárás sikertelen volta nem értelmezhető egyértelműen akként, hogy az magának a minősítő eljárásra önkéntesen jelentkező pedagógus munkájának szakmai alkalmasságának, illetve a szakmai felkészültségének egyfajta alacsonyabb minőségben való mércéje lenne. Ez már csak azért is fontos, mert minősítő eljárás sikertelenségét elsősorban olyan esetekben állapította meg a jogalkotó, amikor a minősítő eljárásra való jelentkezés valamilyen formai, illetve technikai hibában szenvedett. Tehát a minősítő eljárás sikertelen volta már csak emiatt sem értelmezhető egyértelműen akként, hogy a pedagógus szakmai alkalmassága alacsonyabb szintű lenne.
A döntés következtében az érintettek visszamenőlegesen jogosulttá válnak arra az illetménykülönbözetre, amitől a következő fokozatba történő átsorolás elmaradása miatt estek el.
1 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.)