Akár ügyeletről, akár készenlétről van szó, annak lényege, hogy a munkáltató a munkavállalót beosztás szerinti napi munkaidején kívül rendelkezésre állásra kötelezi. A munkavállaló ezen rendelkezésre állás tartama alatt köteles munkára képes állapotát megőrizni és a munkáltató utasítása szerint munkát végezni. Négy órát meghaladó tartamú rendelkezésre állás csak a társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás folyamatos biztosítása, baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése, elhárítása. Továbbá a technológia biztonságos, rendeltetésszerű alkalmazásának fenntartása érdekében rendelhető el.

A rendelkezésre állás két formája között az egyik legnagyobb különbség, hogy ügyelet esetében a rendelkezésre állás helyét a munkáltató határozza meg. Ezzel szemben készenlét esetén tartózkodási helyét a munkavállaló határozza meg oly módon, hogy a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon.

Ügyelet esetén tehát a munkavállalók általában a munkahelyükön tartózkodnak, míg készenlét akár végezhető a munkavállaló otthonában is.

A két forma közötti másik jelentős különbség az elrendelhető időtartamban van. Ügyelet esetében annak tartama nem haladhatja meg a huszonnégy órát, amibe az ügyelet megkezdésének napjára beosztott rendes vagy elrendelt rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani. Ezzel szemben a készenlét havi tartama a százhatvannyolc órát nem haladhatja meg, amelyet munkaidőkeret alkalmazása esetén átlagban kell figyelembe venni.

A munkavállaló számára készenlét a heti pihenőnap (heti pihenőidő) tartamára havonta legfeljebb négy alkalommal rendelhető el.

A harmadik legfontosabb különbség pedig a készenlét és az ügyelet eltérő díjazásában van. Készenlét esetén a munkavállalónak húsz százalékos mértékű bérpótlék jár. Amennyiben a készenlét időtartama alatt ténylegesen munkavégzésre is sor kerül, úgy a rendkívüli munkaidőben való munkavégzés ellenértékére vonatkozó általános szabályok szerint kell eljárni. Vagyis a munkavállaló pótlékra vagy szabadidőre jogosult.

Ügyelet esetében negyven százalékos mértékű pótlékra jogosult a munkavállaló. Az ügyelet időtartama alatti munkavégzés díjazására attól függően kell eltérő szabályt alkalmazni, hogy a munkavégzés tartama mérhető-e. Amennyiben igen, úgy a rendkívüli munkaidőben való munkavégzés ellenértékére vonatkozó szokásos szabályokat kell alkalmazni. Amennyiben a ténylegesen végzett munka tartama – annak jellegéből folyóan – nem állapítható meg, úgy a munkavállaló kizárólag ötven százalékos mértékű bérpótlékra jogosult.

A fentiek alapján tehát kijelenthető, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a munkáltató ügyeletet vagy készenlétet rendel el munkavállalója számára.