Rokontartás szabályai – I. rész

Egy öreg férfi és egy fiatal nő ül egy kanapénz és bögréből teát isznak.

A tartási kötelezettség tárgyában általában a gyermek- és esetleg a házastársi tartás a közismert jogintézmények. Érdemes azonban tudni, hogy a Polgári Törvénykönyv alapján ezen kívül más egyenesági rokonokat is terhel egymással szemben tartási kötelezettség rászorultság esetén, illetve a nagykorú testvér is felelős lehet kiskorú testvére eltartásáért.

Bár a jog mindig csak utolsó eszköze lehet a családon belül felmerült nézeteltéréseknek, a tapasztalatok szerint sajnos mégis szükséges a jogi szabályozás ezen a területen is. Érdemes tehát tisztában lenni jogainkkal és kötelességeinkkel e téren is, így legalább egy esetleges vitás helyzetben a peres eljárást elkerülhetjük és könnyebben megegyezünk békés úton. Két részes cikksorozatunk első részében azzal foglalkozunk, hogy ki kérheti és ki kötelezhető a rokontartásra; a második részben pedig a jogintézmény részleteit mutatjuk be.

Ki lehet kötelezett és milyen esetben?

Első sorban természetesen a szülő (hiányában a nagyszülő) köteles gyermekét eltartani, de a nagykorú gyermeknek is fennáll a tartási kötelezettsége rászoruló szülőjével (nagyszülőjével) szemben. A rokonsági fokban közelebb álló rokon tartási kötelezettsége pedig megelőzi a távolabbi rokonét (tehát, amennyiben szülőnk él, elsősorban az Ő kötelezettsége lesz eltartani a nagyszülőket). A felnőtt testvér pedig akkor kötelezhető kiskorú testvére tartására, ha ezt saját maga, házastársa, élettársa és tartásra rászoruló egyenesági rokonai szükséges tartásának veszélyeztetése nélkül képes teljesíteni.

A tartásra való jogosultság akkor áll fenn, ha valaki magát önhibáján kívül nem tudja eltartani és nincs tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa. Ez tehát az ún. rászorultsági feltétel, amelynek azonban nincs részletesebb jogszabályi magyarázata. Ez azt jelenti, hogy vitás helyzet esetén, ha a felek nem tudnak megegyezni, a bíróság esetről esetre, az összes körülményt mérlegelve dönti el, hogy a rászorultsági feltétel fennáll-e. A rászorultság tényét és ezzel kapcsolatban az önhiba hiányát a kérelmező félnek kell bizonyítania. Itt – időskor vagy betegség esetén – elő kell terjeszteni a jövedelemről, nyugdíjról szóló igazolásokat; munkaképesség csökkenést, elhelyezkedési szándékot igazolni kell, stb. A bíró e teljes képet vizsgálja, nincs tehát egy konkrét összeghatár vagy felsorolás, amely alapján előzetesen eldönthető a kérdés.

Mi a teendő több kötelezett esetén?

Ha a tartásra többen kötelezettek, például több gyermek van, a testvérek szülőket kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában kötelesek eltartani. Többek között ezért is érdemes megállapodni a tartás mértékében, ugyanis amennyiben ezt a bíróság állapítja meg, mindkét fél bizonyítani köteles állításait.

Mi a teendő több jogosult esetén?

A törvény határoz annak kérdésében, hogy amennyiben valaki több személy eltartására is köteles, mi a jogosultak sorrendje. Figyelembe veszi ugyanis a törvény az eltartó teljesítőképességét is; az általános fizetések alapján ugyanis nehéz helyzetbe kerülhet, akit több hasonló jellegű tartási kötelezettség terhel. A jogosultak sorrendje az alábbi:

Megelőzi

– a kiskorú gyermek a nagykorú gyermeket;

a gyermek a házastársat, a volt házastársat és a volt élettársat;

a házastárs, a volt házastárs és a volt élettárs – egymással egy sorban – a szülőt;

a szülők – egymással egy sorban – a többi rokont; és

– a többi rokon közül a leszármazó a felmenőt és a leszármazás rendjében a közelebbi rokon a távolabbit.

Fontos azonban, hogy a kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme felét nem haladhatja meg.

Mindenképpen a – már pert megelőző – megegyezést javasoljuk tehát ezekben az esetekben annak érdekében, hogy megkíméljük családtagjainkat és magunkat a hosszú és költséges procedúrától. A jó és később teljesítésre kerülő egyezségnek azonban az a feltétele, hogy mindkét fél elégedett legyen a megállapodásban foglaltakkal. Ehhez pedig érdemes a jogosult és a kötelezett személyén túl a további részletekkel is tisztában lenni. Ebben cikkünk II. része nyújt majd felvilágosítást.