Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha bizonyos ideig valamely jogosultságot nem érvényesítettünk vagy nem érvényesítették velünk szemben, úgy a továbbiakban nem lesz jogi úton kikényszeríthető. Elviekben nem maga a jogosultság szűnik meg ilyenkor, bírósági eljárásban nem lehet majd azonban az igényt érvényesíteni. Ha azonban valaki annak ellenére teljesítette egy kötelezettségét, hogy az elévült, nem lesz visszakövetelhető a szolgáltatás. 

Azt, hogy mennyi időnek kell eltelnie az elévüléshez, az határozza meg, hogy milyen jellegű igényről van szó. Az általános polgári jogi elévülési idő öt év. Fontos szabály, hogy az elévülési időt – polgári eljárásban – a hivatalos szerveknek nem kell figyelembe venniük. Az eljárás tehát megindítható jogszerűen ennek ellenére, és ha megindult, hivatkozni kell a kötelezett félnek rá. Ettől eltérnek a munkajogi esetek, ahol az elévülési idő három év és köteles a bíróság hivatalból is figyelembe venni. Ez természetesen mindenkinek lehet akár hátrányos, akár előnyös szabály is. De ha például úgy gondoljuk, több évre visszamenő elmaradt munkabér iránti igényünk van, szem előtt kell tartani, hogy azt csak három évre visszamenőleg követelhetjük. Három év például emellett a veszélyes üzemi felelősségből eredő igények érvényesíthetőségének ideje is, kellékszavatossági igényeinket pedig egy, fogyasztói szerződések esetén két év alatt érvényesíthetjük (nyugszik azonban az elévülési idő több esetben is, ha azt menthető okból nem tudjuk érvényesíteni vagy a javítás időtartama alatt). Egyes szerződések is eltérő elévülési időket határozhatnak meg, figyeljük meg például, hogy szinte minden biztosítási szerződésben egy vagy két év az elévülési idő!

Szinte minden közszolgáltatás esetén is rövidebbek az elévülési idők: villamosenergia és földgáz szerződés esetén két évvel, távközlési szerződésből eredő számlatartozásnál egy évvel kell számolnunk. 

A korábbi Polgári Törvénykönyv hatálya alá tartozó szerződések esetén egy igazolható módon kiküldött fizetési felszólítás is megszakította az elévülést, mely ezekben az esetekben újrakezdődött. A hatályos Polgári Törvénykönyv szigorúbb az elévülést megszakító tényezők tekintetében: az érvényesítéshez nem elég már ugyanis a felszólítás, vitatás esetén be is kell perelni a kötelezett felet elévülési időn belül. Ezen kívül megszakító tényezőknek minősülnek: a tartozáselismerés, egyezség vagy szerződés módosítása és a követelés csődeljárásban történő bejelentése – emellett minden végrehajtási cselekmény is (akkor is, ha nem rendelkezünk tudomással róla). 

Akár jogosulti, akár kötelezetti oldalon állunk is a jogviszonyban, fontos tehát tisztában lennünk a fenti körülményekkel és határidőkkel ahhoz, hogy követelésünket eredményesen érvényesíthessük vagy épp mentesüljünk az elévült tartozás megfizetése alól.