Mi esik a fejünkre?

Egy nyugdíjas nő az erkélyen muskátlikat öntöz.

Akár a kánikula kellős közepén, de főleg a mostanában jellemző viszontagságos időjárás következtében fordulhat elő, hogy egy-egy társasház előtt elhaladva nyakunkba kapjuk a muskátlinak szánt locsolóvizet, vagy épp egy ruhadarab pottyan a fejünkre. Ez szerencsésebb esetben csak némi bosszúságot, vagy épp néhány kellemes percet eredményez, de mi a helyzet akkor, ha a kieső, kiömlő dolgok kárt okoznak? 

Ha valamely tárgynak egy lakásból, vagy akár más helyiségből (pl. irodaházból, raktárépületből, műhelyből) való kidobásával, kiejtésével vagy épp kiöntésével kárt okoznak, joggal merül fel a károsult kártérítési igénye.  Ilyen esetekben a kárért a lakás vagy más helyiség bérlője illetve az azt egyéb jogcímen használó a felelős a károsulttal szemben, a főszabály szerint neki kell megtérítenie a keletkezett kárt.

Amennyiben a tulajdonos vagy a haszonélvező maga használja, a károkozásért ő felel. Ez a felelősség pedig vétkességre tekintet nélkül fennáll.

A károsultnak a kártérítési felelősség megállapításához tehát nem  a károkozó személyét  kell bizonyítania hanem azt, hogy konkrétan mely lakásból vagy helyiségből történt a tárgy kidobása, kiejtése, kiöntése.

Ezeknek a szabályoknak az elsődleges célja a károsult védelme, hiszen az esetek többségében a károkozó személye nem, vagy nem a károsult által állapítható meg.

Fontos megjegyeznünk, hogy a kártérítésre kötelezett személy nem minden esetben egyezik meg az adott helyiséget tényleges használóval: kártérítésre az köteles, aki a használatra valamely jogviszony alapján jogosult, vagyis akinek a használatot a tulajdonos vagy a haszonélvező valamilyen jogcímen (bérlet, albérlet, szívességi használat) átengedte, nem pedig az, aki ténylegesen használja az ingatlant. Ezért elsősorban például a bérlő felel a vendégei által okozott károkért.

Sok esetben a lakó, az adott helyiséget használó pontosan tudja, hogy ki okozta a kárt. Ha ezt a személyt megnevezi, felelőssége a kezes felelősségével lesz azonos. Eszerint akkor kell neki helytállnia, ha a károkozó nem tesz eleget kártérítési kötelezettségének. Ez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a károsult mindkettejükkel szemben fellépjen és kérje a használó kártérítésre kötelezését arra az esetre, ha a tényleges károkozótól a kártérítés behajthatatlan lenne. 

Abban az esetben, ha a lakás (vagy más helyiség) bérlője vagy más jogcímen használója bizonyítja, hogy a károkozó személy jogosulatlanul tartózkodott a helyiségben, mentesül a felelősség alól, vagyis nem neki kell megtérítenie a károsult kárát. Jogosultan tartózkodónak tekinthetjük a betörőn túl a lakásból kiköltözésre kötelezettet, vagy akár azt is, aki jogcím nélkül használja az adott helyiséget.

Azokért a károkért, melyeket az épület közös használatára szolgáló helyiségeiből – például a lépcsőházból, a gangról vagy épp a padlásról – kidobott, kiejtett vagy kiöntött tárgy okozott, az épület tulajdonosa lesz a felelős. Rá is él azonban az a szabály, ha megnevezi a károkozót, a kezesével lesz azonos a felelőssége. Ő azonban nem mentesülhet a felelősség alól arra történő hivatkozással, hogy a károkozó jogosulatlanul tartózkodott az ingatlanban.

Mindezen szabályok mellett a kártérítésre a fenti szabályok alapján kötelezett személyt megilleti az a jog, hogy a kárért egyébként felelős személytől a kár megtérítését követelje.

Habár a jog biztosítja azt, hogy a károsult megfelelő kártérítést kaphasson az épületekből kidobott, kiejtett vagy kiöntött tárgyak által okozott károkért, ne felejtsük el: minden esetben jobb azt megelőzni, mint megtéríteni. Az előrejelzések szerint ugyan még kitart a trópusi hőség, egy kis odafigyeléssel, kellő körültekintéssel elkerülhetjük, hogy az abrosz kirázása vagy a virágok öntözése közben kárt tegyünk egymásban.