A munkavállaló a rendelkezésre állás tartama alatt köteles munkára képes állapotát megőrizni és a munkáltató utasítása szerint munkát végezni. A munkáltató a munkavállaló számára meghatározhatja a rendelkezésre állás helyét, ezt nevezzük ügyeletnek. Ilyen lehet például az egészségügyi ellátásban dolgozók részére elrendelt ügyelet.
Egyéb esetben a tartózkodási helyét a munkavállaló határozza meg oly módon, hogy a munkáltató utasítása esetén haladéktalanul rendelkezésre álljon, ebben az esetben beszélünk készenlétről. A rendelkezésre állás tartamát legalább egy héttel korábban, egy hónapra előre közölni kell. Készenlét elrendelése estén a munkáltató a munkavállalót a beosztás szerinti napi munkaidején kívül rendelkezésre állásra kötelezi és ez idő alatt a munkavállaló akár az otthonában is tartózkodhat. Fontos, hogy a készenlét nem azonos a készenléti jellegű munkakörrel, ez utóbbi esetben ugyanis a munkavállaló folyamatosan munkát végez, annak azonban intenzitása az általánoshoz képest számottevően alacsonyabb igénybevétellel jár, valamint a munkavállaló a munkaköri feladatai jellege miatt a rendes munkaideje legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére.
A törvény alapján az ügyelet tartama nem haladhatja meg a huszonnégy órát, amelybe az ügyelet megkezdésének napjára beosztott rendes vagy elrendelt rendkívüli munkaidő tartamát is be kell számítani. A készenléttel kapcsolatban pedig úgy fogalmaz a jogszabály, hogy havi tartama a százhatvannyolc órát nem haladhatja meg, amelyet munkaidőkeret alkalmazása esetén átlagban kell figyelembe venni. Előírás továbbá, hogy a munkavállaló számára készenlét a heti pihenőnap (heti pihenőidő) tartamára havonta legfeljebb négy alkalommal rendelhető el. Fontos, hogy amennyiben a munkáltató ügyeletet, vagy készenlétet rendel el, bérpótlékot köteles fizetni, melynek összege ügyelet esetén negyven százalék, készenlét esetén húsz százalék.