A cikk legelején tisztázni érdemes, hogy a magzat jogképessége, élethez való joga nem lesz ezen cikk témája. Különösen azért, mert a bírósági gyakorlat szerint a méhmagzat gondnoka útján sem indíthat pert anyjával szemben, a terhessége megszakítására irányuló jognyilatkozata érvénytelenségének vagy hatálytalanságának megállapítása iránt. Ugyanis a méhmagzat esetében a gondnok/gyám (erre még kitérünk) rendelés elsődleges szerepe az, hogy a méhmagzatot élveszületés esetén ne érje vagyoni hátrány.
Tehát jelen cikkben kifejezetten a méhmagzat olyan jogairól, és azok védelméről lesz szó, amelyeket élveszületés esetén tud majd gyakorolni. (pl. tulajdonjog)
Na de akkor tisztázzuk, hogy gondnok vagy gyám?
A köznyelvben egyébként is gyakran keveredik ez a két szó, de a méhmagzat esetében ez nehezített pálya. A legkönnyebben úgy lehet megkülönböztetni a kettőt, hogy kiskorúnak gyámja van, nagykorúnak gondnoka.
Tehát amikor valakinek a szülei a cselekvőképességük korlátozottsága miatt arra szorulnak, hogy valaki helyettük kezelje az ügyeiket, akkor gondnokot jelölnek ki, és nem gyámot. Ne tévesszen meg senkit, ezt a gyámhatóság intézi.
Szintén gondnokról beszélünk, amikor valaki eseti jelleggel, egy adott ügyben vagy döntésben képvisel valakit, aki távolléte, vagy pillanatnyi állapota alapján nem tud saját érdekei védelmében fellépni.
Most akkor a méhmagzatnak gondnoka van, vagy gyámja?
Ha úgy vesszük, a döntés mindig egyedi ügyben merül fel (pl. adott örökség visszautasítása) és ezért a méhmagzat érdekének védelme általában nem állandó, hanem eseti jellegű. Erre pedig inkább az eseti gondnok a megfelelő kifejezés. Korábban a jogszabályok a gondnok kifejezést használták, pont emiatt. De a mai magyar jogszabályok (Ptk. és a gyámhatóságról szóló törvény is) a gyám kifejezést használják, ami logikus, hiszen a méhmagzat igencsak kiskorú. Ez nincs ellentétben azzal, hogy a méhmagzat gyámja inkább eseti jellegű, hiszen a gondnok is olyan jogkörben jár el az adott ügyben, mint a gyám.
Mi alapján rendelnek ki gyámot?
A magzat életét és egyben jogos érdekeit is védi a magyar jogrendszer, kezdve az Alaptörvénnyel, amely így fogalmaz: „Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”
A Polgári törvénykönyv szerint a gyámhatóság rendeli ki a gyámot (meglepő módon). A gyámhatóság – kérelemre vagy hivatalból – gyámot rendel a magzat részére, ha ez a magzat jogainak megóvása érdekében szükséges.
A gyámhatóságról szóló törvény szerint a gyámhivatal a méhmagzat érdekeinek védelmében a fenti, vagyis Ptk. szerinti esetben gyámot rendel ki. És akkor is így jár el, ha a születendő gyermek családi jogállásának teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal történő rendezése ezt szükségesé teszi. Pl. ha az apa nem tehet érvényes jognyilatkozatot, mert olyan elmeállapotban van, vagy kiskorú.
A magzat gyámjának a tevékenysége a születés időpontjáig terjed.
A gyámhatóság bármilyen módon tudomást szerez arról, hogy a magzat élveszületés esetén valamilyen őt érintő döntés miatt hátrányba kerülhetne, vagy érdekei sérülnek, köteles gondoskodni egy gyám kirendeléséről. Gyám rendelését a magzat szülője, nagyszülője, az ügyész és a jegyző kérheti.
Mi szükség van gyámra, ha nem az élethez való jog védelme?
Oké, hagyjuk a jogi fejtegetést. Ha nem a magzat élethez való jogának védelmében lép fel a gyám, akkor miért? Mi szükség van egyáltalán rá? Mikor lehet szükség arra, hogy egy magzat érdekében fellépjen egy idegen, amikor ott vannak a szülei? Nos ez a lényeg.
Előfordulhat olyan eset, amikor a magzat jövőbeli vagyoni érdekei pont a szülők magatartása miatt sérülhetnek. Nem feltétlenül arra kell gondolni, hogy a szülő szándékosan kárt akarna okozni a magzatnak, csak előfordulhat, hogy olyan joglemondó nyilatkozatot tesz, ami kihatással van a gyermeke jogaira is. (pl. visszautasít egy örökséget).
Sőt olyan is történhet, hogy a szülő nem képes döntést hozni, vagy valamilyen okból nem hozhat döntést a magzatot érintő ügyben. Előfordulhat, hogy a szülő cselekvőképtelen, és nem tud megtenni egy jognyilatkozatot, ami a magzatnak is érdeke volna.
Ugyanakkor gyakori eset, hogy a szülő és a gyermek között jogilag érdekellentét van. A szülő törvényes képviseleti jogát korlátozó rendelkezéseket a magzat tekintetében is alkalmazni kell. Tehát ez azt jelenti, hogy az olyan eseteket, amikor a szülő nem képviselheti a gyermekét, a méhmagzatra is alkalmazni kell.
A szülő nem képviselheti a gyermekét olyan ügyben, amelyben ő maga, házastársa, élettársa, egyenesági rokona vagy az ő törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű fél.
A leggyakoribb előfordulása ennek öröklési ügyekben van, pl. ha az édesanya vissza akar utasítani egy örökséget. De bármilyen jogról való lemondás okozhat ilyen helyzetet, ha adott helyzetben, az élveszületés esetén később a magzatot is jogosítaná valamire.
Ez a rendkívül ritka és érdekes jogintézmény sokszor változott a történelem során, de azt minden civilizált jogrendszerben érezték, hogy a még meg nem született ember érdekei is sérülhetnek, és ő ilyenkor képtelen megvédeni magát, kiállni saját jogaiért. Ezért szükséges valamilyen jogi eszköz, amely orvosolja a problémát.