Jeltolmács kirendelése

A polgári perrendtartás (2016. évi CXXX. tv. – ismertebb nevén Pp.) úgy fogalmaz, hogy a bírósági eljárásban a hallássérült vagy siket-vak személy jogosult jelnyelvet, vagy az általa ismert más, törvényben meghatározott speciális kommunikációs rendszert használni. A hallássérült vagy beszédfogyatékos személy kérésére a meghallgatás helyett írásban tehet nyilatkozatot.

Fontos tisztázni, hogy egy siket számára gyakran (nem minden esetben) a jelnyelv az a kommunikációs forma, amelyen a legjobban ki tudja fejezni magát. Továbbá amelyen a legjobban megérti azt, amit vele közölni szeretnének. Egy siket ember számára egyébként a jelnyelv az anyanyelvet jelenti.

A bíróság tolmácsot, jelnyelvi tolmácsot, illetve fordítót rendel ki, ha a törvénynek a nyelvhasználattal kapcsolatos rendelkezése értelmében szükséges.

Érdekérvényesítés

Lehetséges, hogy a siket vagy nagyothalló személy a perben csak tanú, vagy szemletárgy birtokosa, de lehet perben érdekelt fél is. És bizony, ha az érdekeit szeretné érvényesíteni (mondjuk felperesként vagy alperesként) már eleve nehéz helyzetben van. Egy siket vagy nagyothalló személy amiatt, hogy jelnyelvi tolmácsra van szüksége, eleve hátrányos helyzetben indul egy perben. A Pp. szerint a kirendelt tolmácsnak a bizonyítással nem összefüggő alkalmazásával járó költséget az a fél előlegezi, akinek a személye miatt a tolmács alkalmazása szükségessé vált. (Mit jelent ez? Ha a felperes kér egy siket tanút meghallgatni, akkor nyilván nem a siket tanú, hanem a felperes előlegezi a tolmács kirendelésével járó költségeket. De mi van, ha a siket résztvevő egyben peres fél is? Sajnos ez esetben neki kell a költségeket előlegezni.)

Jeltolmács költségei – peres fél érdekei

Igaz csak a bizonyítással nem összefüggő költségek kapcsán merül fel a költség megelőlegezésének kötelezettsége. De mi van akkor, ha a siket peres félnek ahhoz is jelnyelvi tolmácsra van szüksége, hogy az ügyvédjétől megfelelő tájékoztatást kapjon? Ez esetben egyértelműen felmerül, hogy egy nem siket résztvevővel szemben a siket résztvevő hátrányos helyzetben van/volna. Jelen sorok írója, aki beszéli a jelnyelvet, személyesen is tapasztalta, hogy a siketek milyen hátrányban vannak a halló társaikkal szemben. Ugyanis egy siket vagy nagyothalló peres fél általában tolmáccsal érkezik már a jogi tanácsadásra is, tehát már a pert megelőzően órákra igénybe kell vennie tolmács szolgáltatásait. A per során pedig nem csak a tárgyalások alatt van szüksége tolmácsra. Hogy miért fontos ez? Erre később kitérünk.

Ezen a helyzeten ugyanis sokat segít a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló 2009. évi CXXV. törvény, amely bizonyos feltételek mellett térítésmentes jelnyelvi tolmácsszolgáltatást biztosít a hallássérültek számára. Ugyanakkor ez személyenként legfeljebb évi 120 óra időkeretben biztosítható.  (Kivételes esetekben, pl. tanulói jogviszony esetén további 120 óra). Erre utaltunk azzal, hogy sajnos hátrányos helyzetben lehet egy siket személy, aki perben kíván érvényt szerezni az igazának.

Amennyiben a peres félnek érdekében áll jelnyelvi tolmács kirendelése, de annak költségeit anyagi helyzetéből adódóan nem tudja megelőlegezni, úgy természetesen a Pp. szabályai szerint költségmentesség, vagy költségfeljegyzés iránti kérelmet terjeszthet elő.

De, mint fentebb láthattuk, ha a tolmácsnak a tárgyaláson való megjelenését nem is kell megelőlegezni, akkor is felmerülhetnek tolmáccsal összefüggő költségek, ha az érdekelt kimerítette a 120 órás keretét.

Ezeket a költségeket természetesen elő kell terjeszteni a perben, és egy esetleges pernyertesség esetén a bíróság kötelezi a pervesztes felet ezen költségek megtérítésére.