Ügyfelünk azért fordult hozzánk, mert a biztosító a kárszakértőre, a kárszakértő pedig a szervízre mutogatva húzta az időt. Hat hónap elteltével még azt sem állapították meg, hogy totálkáros-e az autója, vagy sem. De még a gépjármű kárkori értéke sem került megállapításra.
Társaságunk azonnal felvette a kapcsolatot a biztosítóval, és közölte, hogy az elhúzódó ügyintézés következtében felmerült összes költséget kérjük megtéríteni. A biztosító általában 30 napig fizet csereautót, amelybe ideális esetben a kárfelmérés és kifizetés bele is kell, hogy férjen. Jelen esetben a biztosító eljárása távol volt az ideálistól. Szintén további plusz költségeket okozott, hogy a biztosító nem tudta eldönteni, hogy a jármű javítható-e vagy sem. Így a forgalomból Ügyfelünk nem vonta ki az autót, ezért továbbra is fizette annak terheit.
Tehát az volt az álláspontunk, hogy a biztosító nem csak az autó kárkori értékét, hanem a fél évig igénybe vett csereautó díját, továbbá a gépjármű adó és biztosítási terheit is köteles volt megfizetni addig a napig, amíg el nem határozták magukat amellett a döntés mellett, hogy a gépjármű nem javítható. Ezt arra alapoztuk, hogy ezek a költségek a biztosító szabályszerű eljárása esetén csak egy hónapig merültek volna fel.
Néhány levélváltást követően Ügyfelünk fél év alatt felmerült összes plusz költségét, vagyis valóban a teljes kárigényét átutalták részére. Ügyfelünk álláspontja szerint, ha nem képviseljük, akkor a gépjármű kárkori értékén kívül semmit, vagy legfeljebb a valós költségeinek töredékét kapta volna meg a biztosítótól.