A csalás körmönfont története azzal veszi kezdetét, hogy a gyanútlan tulajdonos elhatározza, megválik szeretett (vagy kevésbé szeretett) járművétől, méghozzá egy kereskedés közbeiktatásával. Beviszi hát a szép, sértetlen vagy megkímélt használt autóját a kereskedés telephelyére. A történet itt még jól folytatódik, mivel a felmérés után elfogadható, sőt, vonzó vételárat határoznak meg részére. A tulajdonos valahogy úgy van vele, ha ezen az áron eladják a kocsit, akkor ő azzal nagyon elégedett lesz. Dicsérik az autót, főleg, ha megkíméltnek tűnik, tényleg minden nagyszerűen halad.

Szinte hihetetlen, de rövid időn belül, akár a kocsi leadását követő 24-48 óra múlva akad is vevőjelölt a kocsira, aki előleget/foglalót is ad. Majd közli, hogy össze kell szednie a pénzt, holnap (1-2 napon belül) jön és kifizeti a vételárat, addig  a kocsi marad a telephelyen. A történet egészen eddig nagyszerűen alakul. Ekkor azonban előfordulhat (és sajnos nem egyszer már elő is fordult), hogy még a vételár megfizetése előtt figyelmetlenségből egy harmadik személy beletolat az eladósorban lévő kocsiba. A sérülés rendszerint műszaki értelemben kisebb jelentőségű, leggyakrabban csak a vészhárítót érinti. A látványa azonban lesújtó lehet, főleg, ha addig sértetlen volt a jármű.

Ekkor előkerül a vevő, aki felméri a helyzetet és természetesen kijelenti, hogy az eredeti vételáron már nem tudja megvenni a kocsit, mert ő nem törött autót akart venni. Ha az eladó eláll a vételtől, nem csak elveszíti a foglalót, hanem azt duplán kell visszafizetnie. Emiatt ilyenkor az eladó – aki már lehet, hogy közben maga is lefoglalózott egy másik járművet – rendszerint megijed és megpróbál megegyezni. Sokan rosszul mérik fel egy lökhárítós baleset értékcsökkentő hatását és túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a szemre ronda, de könnyen helyreállítható sérülésnek. A vevő pedig gátlástalanul kihasználja a helyzetet, több százezer forintot is lealkudhat a kocsi eredeti vételárából, ami így pompás vételnek bizonyul, csak nem az eladó számára. A vevő megtarthatja a kocsit, de akár el is adhatja köztes áron, amin még így is jól tud keresni. A pofátlanság csúcsa, amikor ugyanazt az autót ezek után a kereskedő árulja tovább – sértetlenként hirdetve.

Az eladó – aki már zsebében érezte a tisztes vételárat – csapdahelyzetbe kerül, és rendszerint információhiánnyal küzd. Attól tart – nem is alaptalanul – hogy mire végez a kötelezős kárrendezéssel, vevője elillan, befizetett foglalóját elveszíti, a kapottat esetleg duplán kell visszaadnia. A károkozó biztosítója pedig egyáltalán nem fog értékcsökkenést fizetni a lökhárító cseréjére. Akkor már inkább rááll a nyomott árú adásvételre, csak hogy túl legyen a helyzeten. Nos, mindez egy kifinomult formája a lopásnak, még ha nem is feltétlenül büntetőjogi értelemben.

Nézzük, hogy mit tehet, mit tegyen a károsult, ha netán még időben felismeri, hogy kelepcébe akarják csalni.

Először is, ha nem muszáj, akkor ne foglalót, hanem előleget kössünk ki a szerződésben. Ha nem jön össze az ügylet, ez visszajár, de nem duplán. Alaphelyzetben ugyanis senki nem arra bazírozik, hogy majd megtartja a foglaló összegét.

Nagyon fontos, hogy ha bekövetkezik a kár, akkor tájékozódni kell a sérülésről, és annak értékcsökkentő hatásáról. A műanyag elemek, visszapillantók cseréje, javítása teljes körűen lehetséges, ezeknek nincs értékcsökkentő hatása. Nem szabad tehát belemenni az ésszerűtlen alkuba.

Ha volt aláírt adásvételi szerződés és jogszerűen kikötött foglaló, akkor az valóban elveszhet, hacsak az eladó gyorsan és szakszerűen ki nem javíttatja a sérülést. Ebben az esetben a vevő nem állhat el, mert a kocsi nemhogy a megtekintett, de annál jobb állapotban kerül értékesítésre.

Ha pedig mindezek ellenére a foglalót vissza kell fizetni, ez a költség kárként elismertethető a károkozó biztosítójával, hiszen a káresemény hiányában a foglalót sem kellett volna visszafizetni. Ez utóbbi eljárás sajnos jó eséllyel pert vetít előre a kötelező biztosítóval szemben, de az ügy nem reménytelen.